LizaGazdija

Ez egy olyan hétvége volt, amit sikerült  teljes egészében  egyedül tölteni. Egyszer-kétszer felcsillant a remény, hogy mégsem így lesz, de a vége mégis ez lett. Igen, jól látjátok, sajnálom magamat, megviselt vagyok, kétségbeestem, és nem tudom, mit kezdjek magammal. Ma már annyira kiborított, hogy embert nem láttam a két nap alatt (jó, tegnap láttam futókat a szigeten, de akkor sem szólt hozzám senki), hogy dolgozni sem bírtam. A fordítással nem haladtam, óraterveim nincsenek, pedig baromira kellene, hogy legyenek, csak azt várom, hogy végre elmehessek aludni. Ez valami brutális. Nem tudom, mennyit kell még várni, hogy ne legyek egyedül, de nem biztos, hogy kibírom.

Időtlen idők óta nem volt ilyen, és nagyon jólesett. Még egy maratoni hosszúságú álom is belefért, egy igazi Váratlan utazás - Anne - Pán Péter crossover, ahol én voltam Anne és Sara, mikor melyik, és Hetty néni terelgetett meg veszekedett velem, amikor Pán Péter irányítása alatt bajt kevertem. Közben vagy háromszor-négyszer felébredtem, de ahányszor visszaaludtam, mindig ott folytatódott az álom, ahol abbamaradt. Jó volt.