LizaGazdija

Két hete próbálta ki először, be tudja-e tenni a falatot a saját kezével a saját szájába. Az én kezemmel az ő szájába és az ő kezével az én számba már régebb óta profin megy a művelet. De most ez is sikerült, és azóta a kenyeret meg a virslit/kolbászt legszívesebben így eszi. A banánt nem, annak az állaga szerintem nem tetszik neki, amit megértek. Viszont nagyon szereti, úgyhogy ha én tartom a banánt, ő harapdálja. Tegnapelőtt éppen mosakodtam a fürdőszobában, Flóra meg jött velem, ahogy szokta. Ilyenkor leül az ajtó elé, a zöldséges-gyümölcsös láda elé, és abban pakolászik, amíg rám vár. Most is így tett. Egyszer csak odanéztem, és láttam, hogy egyik kezében egy banánt fog, és "fúj, mi ez?" fejjel forgatja a szájában a falatot. Mert megkezdte. A héját :D Az jutott eszembe, amikor kétéves korom körül megszereztem a kenyérvágó kést (nem derült ki, hogyan csináltam), és betotyogtam a szobába anyuhoz, aki épp egy vizsgára tanult, hogy nem tudok kenyeret vágni. Anyu, szegény, a

Most már ez is vagyok. Péntek óta. Sikerült a vizsga, vége a tanfolyamnak. Illetve egy napot még pótolnom kell, mert amikor Flórával kórházban voltunk kivizsgáláson, nem tudtam bemenni. A vizsga úgy kezdődött, hogy reggel 8-kor írtunk egy négy közül választós tesztet. Számomra ez azt jelentette a készülésnél, hogy lesznek kérdések, hozzájuk négy lehetséges válasz, és be kell jelölni a jót. Még azt lehetett tudni, hogy csak a jegyzetből lesznek kérdések. Ennek szellemében bőszen magoltam a jegyzetet, amiben új infó ugyan nem sok volt, de azt pl. újra meg kellett tanulni, melyik kommunikációs modell kinek a nevéhez fűződik, mert régen voltam már elsőéves. Na, hát ehhez képest nem csak a jegyzetből voltak kérdések, és a négy közül választós azt jelentette, hogy minden kérdésre egy-négy helyes válasz van, ikszeld be mindet, ami szerinted jó. Itt kicsit bestresszeltem, hogy ez nem lesz meg, de meglett, bár azt nem kötötték az orrunkra, hány pontot értünk el. Még a vizsga előtti héte