LizaGazdija

Ma délelőtt tanítottam egyet, aztán sütöttem pizzát, ami iszonyú rossz lett, úgyhogy a végén csak a feltétet ettem le róla, aztán elmentem Marciért. Az Oktogonig villamosoztunk, onnan meg elsétáltunk a Széchenyi Fürdőig. Ott már várt minket Gyöngyvér és Astor kutya, akikkel bejártuk a Ligetet keresztül-kasul, kicsit ültünk is, meg bosszankodtam Marci miatt, aki valami elképesztően idétlenül viselkedett, de rájöttem később, hogy azért volt ez, mert tüzelnek a lányok, és ettől ő megbolondult. Amikor néhány órája már sétáltunk, hívott Blanka, hogy hamarosan a Hősök terére ér, úgyhogy elbúcsúztunk Gyöngyvéréktől, akik amúgy is akartak már indulni hazafelé, Marcival odamentünk a Hősökre, aztán Blankával elsétáltunk a Deákra, ott ültünk egy kicsit, de olyan szél meg por volt, hogy nem lehetett megmaradni, úgyhogy átsétáltunk az Astoriára, ahol elbúcsúztunk. Közben meg beszélgettünk, meg akartam enni ország tortáját, de nem találtam szimpatikus cukrászdát, úgyhogy túrós rétessel akartam vigas...

Már tavaly is mondtam, hogy nincs nyár strand nélkül, és nincs strand hullámos medence nélkül. Mivel rajtam kívül mások is egyetértenek a tételnek legalább az egyik felével, megbeszéltük Brigivel, aki az egyik volt osztálytársam, hogy a hosszú hétvégén hétfőn kimegyünk a Palatinusra. Jól indítottam a közös programot, laza 25 perc késéssel, mert a fél 6-os fekvés után nem ébredtem fel fél 9-kor az ébresztőre, csak fél 10-kor, amikor meg már mindegy volt. Marhára utálok késni, pláne ennyit, nagyon nem örültem, hogy most sikerült. A strandon lepakoltuk a holminkat az árnyékba, aztán elindultunk: egész nap alig voltunk kint a vízből, medencéről medencére jártunk, tök jó volt. Na jó, azért egy ebéd belefért, persze hekket ettünk :) A büfénél voltak érdekes dolgok, ki vannak írva a kaják angolul is, vagy valami ahhoz hasonló nyelven. Például a túrós palacsinta így szerepel: "szkáticscheese", amivel nem tudom, mit kezd valaki, aki nem beszél magyarul, de jó eséllyel marha furcsán ...

A napokban ért néhány negatív élmény, mondtak néhányan olyanokat, amik nem estek jól, megtudtam olyanokat, amiktől kicsit szomorú lettem. Jó lenne kikecmeregni ebből, de nem tudom, hogyan fogjak hozzá. Lehet, hogy kezdetnek megteszi, ha igyekszem mellőzni a szomorú gondolatokat, írok még a tegnapról meg a máról, aztán megnézek egy-két Jóbarátokat.

Van egy szuper utazási iroda , akikkel többször volt már a család mindenféle programon, a busójárástól a városnézésen át a túráig, és mindegyik nagyon jól sikerült, mert jól szervezetten, felkészült vezetőkkel, biztonságosan utaztatnak. Általában egy napos kirándulásokra lehet menni velük, amik annyira azért nem drágák, hogy ne férnének bele időnként. Úgy volt, Katával megyünk, de aztán sajnos nagyon nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, így keresnem kellett a helyére valakit. Gondolkodtam, ki legyen, és Gyöngyvér jutott eszembe. Ugyan nem vagyunk (még?) barátnők, csak ismerősök, de tudom róla, hogy még sosem látta a tengert, külföldön sem járt, ezért úgy gondoltam, lehet, hogy ez most egy neki szánt lehetőség, hogy változzon a helyzet. Megkérdeztem, ráért, úgyhogy együtt mentünk.  Éjfélkor indultunk a Délitől, miután többször kérte az utazásvezető, hogy nézzük meg, van-e személyink vagy útlevelünk, mert ha nincs, nem fognak kiengedni az országból, és tényleg nem, mert eddig...