Lizával megéri üzletek előtt álldogálni félórákat. Egyrészt aranyos, ahogy várja Tomit, pláne, amikor felmászik a küszöbre, benéz az ablakon, a visszatükröződés miatt nem veszi észre Tomit, ezért elvonszol egy ablakkal arrébb, benéz azon is, megdöbben, hogy az egy raktár, majd még eggyel odébb húz, oda is benéz, és visszanéz rá egy íróasztalnál dolgozó nő, majd végül javasolja, hogy menjünk be a még eggyel arrább lévő kapun, merthogy Tomi is ebbe a házba ment be, még ha másik ajtón is. Másrészt tíz perc Aldi előtt ácsorgás alatt annyi mosolyt, kedves pillantást meg kedves szót kaptunk, hogy egészen hihetetlen - még egy kisbaba is rámosolygott Lizára és integetett neki. Délután is végig velünk volt a kutya: felvittek engem Csillebércre kocsival, aztán ők elmentek kirándulni a Normafához, majd értem jöttek. Ilyen egy ideális nap, mínusz az órák és az óralátogatás miatti stressz. (Az óralátogatásról nem mondok semmit, majd csak akkor, ha megvolt a megbeszélés, vagy akkor sem - eredményfüg