Vöröshagyma, utállak!
De tényleg, nagyon. Pedig két nagyobb meg egy mini hagyma meghámozása és felaprítása nem több tíz percnél, de az a tíz perc igazán pokoli. Úgy csípi a szememet, hogy már ki sem bírom nyitni, úgy botorkálok be a fürdőbe a csaphoz meg a törölközőhöz, mikor melyikhez, és még a fülem is cseng bele. Állítólag már feltalálták a mirelit aprított vöröshagymát. Aki találkozik vele, feltétlen ossza meg velem, hol látta, mert csak azt fogom használni. Utálom, hogy egy hagymamizéria után legalább két órán keresztül még úgy nézek ki, mint aki napok óta bőg, és legalább tíz zsebkendő is elhasználódik, mert persze a hagymának nemcsak a szememre van hatása, hanem az orromra is. Amúgy finomat főztem. Egyetlen bánatom, hogy a sarki boltban nem tudtak nem csípős kolbászt adni, miközben én rühellek mindent, ami csípős, mert az csak arra jó, hogy elnyomja az ízeket. Ezek után választhattam, hogy kell olcsóért extra csípős, vagy aranyárban kicsit csípős. Miután mindent átgondoltam, még azt is, hogy csakaz...