LizaGazdija

Ma is anyuéknál voltam, és ma jöttek Katáék meg Dani. Daniról nem tudtam, úgyhogy neki nem is vittem ajándékot, jó volt. De nem az a haragvó típus, nevetett, és hajlandó volt rá, hogy hazafelé feljöjjön hozzám, hogy átadjam az ajándékomat. Sőt még a tévémet is összerakta, úgyhogy Hetty néni karácsonyát már azon néztem :) Az ünnepi ebéd után, sőt igazából már közben a két kisfiú teljesen bepörgött, hogy menjünk bontogatni, és igazuk is volt, mert gyerekek, és a gyerekeknek a karácsony fókuszában a bontogatás áll. Igen ám, de Dani még nem volt ott, úgyhogy nem jöhetett a Jézuska. Valahogy túléltük mindannyian, míg eljött az ajándékozás ideje. És jó volt. Mindenki szépeket meg jókat kapott, úgyhogy mindenki örült :) Aztán a nap többi részében az új ajándékokkal játszottunk, illetve én beiktattam egy órányi alvást, mert teljesen készen voltam, de ez nem segített, sőt még rosszabb lett a helyzet. Nem gondoltam, hogy karácsony első napját gigantikus ásítozások közepette fogom tölteni ...

Mentem haza anyuékhoz délelőtt, és felszállt a buszra egy rendkívül ellenszenves család. Harsány, kulturálatlan, ötvenes apuka, szerintem jóval fiatalabb, csinos anyuka, tíz év körüli kislány. Azt a beszélgetést! Apuka: Megint odarendelt minket a Mama délre, aztán kaja csak egyre lesz, pedig én már most éhes vagyok! Mindig ezt csinálja! Még karácsonykor is! Anyád meg lusta volt elmenni ajándékot venni a Mamának, úgyhogy becsomagolta neki azt, amit tőlem kapott! (Anyukától közbevetés, de nem hallom, mit mond, mert ő halkan beszél, ellentétben a férjével, aki üvölt.) Ne magyarázzál! Azt én neked vettem, nem a Mamának! Ilyen bunkó vagy! Azt én neked vettem! Komolyan mondom, nem is szeretnék belegondolni, milyen lehet olyan családban felnőni, ahol a karácsonynak is ez a lefolyása, hogy fröcsögünk mindenkire, tojunk a családtagjainkra, és az anyánknak/anyósunknak becsomagoljuk azt, amit mi kaptunk, mert nem fér bele, hogy esetleg szeretettel gondoljunk rá, és eltöprengjünk rajta, minek ...