LizaGazdija

Flóránál még kb. minden új szót és skillt feljegyeztem, Violánál már nagyon le vagyok maradva ezzel, ami szomorú, mert annyi mindent csinál és mond mindkettő, amire mindig szeretnék emlékezni. Időnként ide, néha egy Word fájlba írogatom is a dolgaikat, de hát... No, most akkor álljon itt mindkettőjüktől egy-egy cuki! Viola elkezdte a bölcsit (majd talán a beszoktatásról is sikerül írni valamikor, jó lenne), ahol sok gyerekdalt hallgatnak és énekelnek, többek között ezt is, minden egyes nap: Úgy szól a szöveg, hogy "tschu, tschu, wa, wa, wa", ami feltehetőleg nem jelent semmit, Viola agya viszont azonnal értelmezte, és így instant kedvencet avatott a gyerek. Szokta itthon énekelgetni, ma pl. ezzel altatta el magát. Szerinte a szöveg: "Csicsíja, vauvau", ezek pedig véletlenül a kedvenc szavai közül valók. A dal refrénje tehát azt jelenti: "Alszik a kutya", esetleg "aludj, kutya". Ehhez kapcsolódik, hogy egyik este már tök fáradt volt, mire elkezdtü

 Kedvenc gyümölcsöm az eper, Flóráé is, minden szezonban egy csomó fogy nálunk. Eddig sosem mertem fél kilónál többet venni egyszerre, mert két nap után már bőven voltak benne penészes szemek, és nem mindig eszünk meg ketten két nap alatt fél kilót. (Jóból is megárt a sok, vagy valami hasonló.) Idén viszont úgy gondoltam, lesz, ami lesz, megpróbálkozunk egy 900 grammos, faládás megoldással. És lőn csoda: míg a műanyag dobozban két nap alatt megpenészedik az eper, a faládában egy hét után sincs semmi baja (annak a maradék 10 szemnek, ami még megvan akkor). Úgyhogy mindig van eltéve itthon egy faláda, és ha csak műanyag dobozban árulnak epret, akkor is átpakolom abba.  Öröm és boldogság.

Ha akad olyan ismerősötök, akit nem kedveltek, viszont egy kisgyerek anyukája, és szeretnétek borsot törni az orra alá, vegyetek a gyerekének gyöngykészletet gyöngyfűzéshez. Kegyetlen. Flóra a szülinapi buliján kapta az egyik ovis csoporttársától, és most hétvégén jött meg úgy igazán a kedve a fűzéshez. Kb. ezer darab kis gyöngyről van szó, ezek, ha megbillen az amúgy többszörösen lezárt eredeti dobozuk, ezerfelé gurulnak. A legkisebb kb. akkora, mint egy porszem, szóval élmény keresgetni őket. Bár nem gurult szét az összes, arra számítok, hogy hónapok múlva is előkerül még egy-egy innen-onnan. Tomi odaadta a csavarszortírozós dobozát, én meg vagy két órát töltöttem azzal, hogy méret szerint szétválogassam a gyöngyöket, és a feléig sem jutottam. A színekkel nem is törődtem, így is ugrált már a szemem alatt az ideg, mint szegény motkánynak a Jégkorszakban. Közben meg morogtam, mint a bolhás kutya. Szóval ide több gyöngy be nem teszi a lábát, az biztos. Fejleszti a kreativitást meg a fin