LizaGazdija

Egy darabon együtt metrózunk, aztán én leszállok, Tomi meg megy tovább a munkahelyére. Én: Szia, jó munkát! Tomi: Aha. :D

Ez az idei Mikulás-gyár egy része, a likőrök nem szerepelnek rajta, mert folyamatosan készültek és szállítódtak Pestre. Nem sok, nem sokféle, mégis több volt idén a kézzel készült ajándék, mint egy átlagos évben. A vágódeszka dísz, és mivel Tomi kérte, hogy nekünk is csináljak, nekünk is lett egy mókusos, a konyhában lóg. December 24.: Szenteste itthon, kettesben. Reggel karácsonyi bögréből ittuk a teát/kávét, ettünk pogácsát meg bejglit. Aztán kényelmes tempóban összekészülődtünk: Tomi porszívózott és felmosott, segített előkészíteni a kaját, én megfőztem a vacsorát (Tomi kérte, hogy idén is sajtos-sonkás-szilvás meg gesztenyés csirkemell legyen, úgyhogy az volt, csak idén nem hústűvel bénáztam, hanem alufóliába tekertem a húst, és ez sokkal jobb ötletnek bizonyult, plusz volt francia hagymaleves, amire meg azt mondta, ilyen legyen máskor is), összeraktam a zserbószerűt. Ekkor lementünk sétálni egyet, és vittünk kacsát (Tomi hozta előző este a munkahelyéről) és krumplipürét a bá...

Tegnap már délre hazaértünk Sümegről (ehhez reggel 7-kor kellett indulni, a táv kb. 250 km, röhej a tömegközlekedés), így eljutottam a postára, és hozzáfértem a kabátomhoz. Izgultam, eltaláltam-e a méretet, és igen, jó rám, kényelmes, van zsebe (a mostaninak nincs, ez azért esemény), van kapucnija, juhú! Érkezett még egy karácsonyi függöny is (a négyből), valamint máltai kolléga- és barátnőm, Judit karácsonyi képeslapja. Ez utóbbi különösen szép teljesítmény, mert december 21-én kérte el a címünket, vagyis Máltáról Bécsbe legfeljebb nyolc nap alatt karácsonnyal együtt is ideért.