LizaGazdija

Gyerekkoromban ilyenkor nagy buli volt otthon. Átjöttek hozzánk a barátaink, sütögetést rendeztünk az időjárás függvényében a kertben vagy a lakásban, beszélgettünk, gitároztunk, énekeltünk, és ha a kertben voltunk, akkor volt tűzugrás is. Egyik évben ezen az estén leadták az Álmosvölgy legendáját az m1-en, mégpedig a hollywoodi változatot, és én azt megnéztem. Valamikor 11-kor vagy éjfélkor kezdődött, amikor a barátok már hazamentek. Hát, nem volt véletlen a késői időpont. Azt a vérfürdőt... Azóta sem néztem meg többet, és miután elolvastam az alapjául szolgáló novellát, majd belefutottam a Hallmark feldolgozásába, teljesen felháborít, hogy Hollywood azt a filmet bírta forgatni abból a jó kis történetből. Aztán a barátok gyerekei, akik az én barátaim, már nem jöttek a szüleikkel, aztán már a szülők sem jöttek. Ez szerintem olyan szomorú, de mit lehessen tenni, minden változik. Szerintem Ibolya néni halála után egyébként csak egy ilyen Szent Iván-éji mulatság volt nálunk, aztán több ...

Ez az oldal mármint. Már a címe is milyen találó! És a profilkép is tetszik. (Ha később változna, akkor mondom, hogy jelen pillanatban ez az. A fuck off nem kéne az aljára, és akkor tökéletes lenne.) És van a posztjaik között néhány egészen vállalható is. Ezt nekem hozták létre. Na jó, nem utálok én senkit, de értitek. Lájkolni persze nem fogom, azt nem vállalom be, de amikor felbukkan a Facebookomon (egy tanítványom rendszeresen megosztogatja innen a képeket), akkor nézegetem kicsit, és akkor kicsit jobb.

Mármint kávét. Eddig kétszer fogadtam el a koreai kislányoknál a kávét, először kicsit félve, de mivel nem lett tőle semmi bajom, másodszor már bátran. Ma meg aztán habozás nélkül küldtem le. Nem kellett volna. Először csak kicsit fájt a gyomrom tőle, aztán megfájdult a fejem, és közepesen erős hányingerem lett, ami a kutyasétáltatás közben kissé felerősödött, majd szédelgés is társult hozzá. Az a nagy szerencsém, hogy estére ilyen igazi őszi időnk lett, mert ha még mindennek tetejébe megkaptam volna egy jó kis 34 fokos, fülledt estét, hát, szerintem el is ájulok. Ráadásul még Marci is idétlen volt. Úgy tett, mintha játszana egy Mogyoró nevű, nagyon helyes kiskutyával, de amikor már elég messze kerültek a gazdiktól, akkor beleharapott, és megpróbálta a földre vinni. Nem, nem játékból, hanem megtámadta a kiskutyát. Szerencsére a másik gazdi nem esett pánikba, csak kórusban ordítottunk a kutyánknak, hogy azonnal jöjjön vissza, és Marci szerencsére így már nem merte folytatni a balh...

Vajon az mit jelent, ha álmomban néhány testrészem összeállt porcukorból volt, és szétporladt, de én ettől nem voltam megijedve, hanem kértem egy ismerősömet, hogy hozzon valami dobozt, amibe elteszi a porcukrot? Kissé mintha hátborzongató lenne. Viszont volt benne pasim (❤), Cserpes meg eső. Ez utóbbiak nem tűntek hátborzongatónak, sőt. Vajon mostanában miért álmodom olyan ritkán? És miért álmodom olyan furákat? Eddig ez nem volt szokás nálam.

Mnodja Szilvási Lajos az Egyszer-volt szerelem című könyvében. Reméljük, igaza van, és nem kapok már több edzést.

Továbbra is KlipMix. Mennyire szerettem ezeket is :) One-T feat. Cool-T - Magic Key Shanks & Bigfoot - Sweet Like Chocolate John the Whistler - I'm in Love Bomfunk Mc's - Freestyler (Ennél még most is feláll a hátamon a szőr attól, hogy a pasi mindenhol ott van.) Tényleg nem kellett volna felnőni, egyre erősebb ez az érzésem.