Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember 20, 2009

Család

Voltam ma otthon, és Katáék is átjöttek a két gyerekkel. Bence egyszerűen tündéri aranyos, ahogy közvetlen ébredés után az ujját szopva üldögél az apja ölében, és pislogás nélkül bámul maga elé :) Látni kell. Idővel azért magához tért, és teljes erőbedobással játszott meg foglalkoztatta a nagymamát. Eredetileg a nagynénivel akart játszani, de amikor a nagynénit telefonon hívták, ezért ő telefonon beszélt fél percet, Bence úgy érezte, a nagynéni nem összpontosít rá kellőképpen, ezért előkerítette a nagymamát. Fufu-lázban ég a gyerek, a Rumcájsz mellett most már hajlandó Fufut nézni (aki egyébként Micimackó, ha valaki nem tudná :P). Már minden szereplőnek van neve, lelkesen mutogatja őket, ismételgeti a nevüket. Ha azt mondja, si-si, az azt jelenti: "Nagyi, mondd el azt a mondókát, hogy sétálunk, sétálunk", Zsebibaba meg zsib-zsib. Matyi jelenleg Api :) Akkorákat esik, mint a nagykabát. Ez abból adódik, hogy még nem néz a lába elé, csak megy, mint a meszes. Így aztán különböző

Moziünnep - 2. felvonás: Becstelen Brigantyk

A film első fejezete zseniális. Ahogy Landa (Christoph Waltz) kedélyeskedéssel tíz perc alatt eljuttatja a kemény papát a pókerarctól a padlója alatt rejtegetett zsidók elárulásáig és a sírásig, az nagyon hatásos. Itt kezdtem nagyon örülni, hogy nem szinkronizálták a filmet, mert ezt nem is lehetett volna. Nagyon nem mindegy, ki mikor melyik nyelvet használja a három (angol, német, francia) közül. Szóval ez a Christoph Waltz szerintem zseniális színész.   A második fejezetnél sokkot kaptam, amikor a skalpolást mutatták. Egyszerűen nem bírom. Már a vért se bírom, de azért az, hogy közvetlen közelről megmutassanak nekem egy skalpolást elejétől a végéig, az túl sok. Gondoltam is rá, hogy kimegyek, de mindig ki szoktam bírni a film végéig, még a Parfüm végén azt a bosszantóan nem odaillő utolsó előtti jelenetet is kibírtam, sőt a Da Vinci-kódot is végignéztem, ezért gondoltam, ez is meglesz, maximum sokszor takarom majd el a szemem. Mindenesetre a második fejezetnél nagyon örültem, hogy má