Verselemzés
" A nap nyugodni tér, leszáll a csendes éj, már búcsút mondunk. A tölgy a bérc alatt oly búsan bólogat, mert el kell válnunk. Míg jő a pirkadat, és újra kél a nap, én ébren várlak. Ha zeng majd száz madár, s a selymes pille száll, hát újra látlak!" Igazából csak az első versszakot éneklem neki altatáskor, mert a másodikat nem bírom megjegyezni. Nem mintha olyan bonyolult lenne. Még novemberben vettem fel a repertoárba, ekkor történt, hogy végighallgatta, majd azt mondta: - Nem értem. Búsan... búsan... Ezt nem értem. Nagyon tetszett, hogy észrevette a számára ismeretlen szót, és meg is kérdezte, hogy az mi. Megbeszéltük, hogy a bús szomorú, utána pár este még ezt elmondta. A Bóbita születése óta kötelező minden altatásnál*, ma is énekeltem. "Bóbita, Bóbita álmos, elpihen őszi levélen, két csiga őrzi az álmát, szunnyad az ág sűrűjében." Azt kérdezi a gyerek a versszak végén: - Mi az a szilevél? :) Erről azonnal eszembe jutott a magam hasonló koromból származ