LizaGazdija

Nagyon kicsit tud csak lendíteni a hangulatomon, de címlapsztori lett a Molyon a Laura Ingalls Wilderről írt értékelésem, mivel ma van Laura születésnapja. Az már pár napja eszembe jutott, hogy mindjárt elérkezik a jeles nap, de ma annyira ki vagyok borulva, hogy nem gondoltam rá, és nem értettem, miért érkezik annyi "kedvencelés" erre az irományra, hová kerülhetett ki. Aztán a címlapra tévedtem, és meglett a válasz.

Test A csütörtök délelőtti 10 km futás után este még lementem edzésre K-hoz, ahol végig is csináltam mind a 120 percet, igaz, most magamhoz képest nagyon sokat rontottam a step koreográfiában, aminek részben az volt az oka, hogy nagyon nehezen bírtam emelni a lábaimat, mert nem kicsit elfáradtak a futástól. A másik oka meg a lelkem volt, amiről lentebb mesélek. Még szerdán történt, hogy szóltam salsán az oktatónak, hogy valószínűleg utoljára vagyok, nagyon maximum még a jövő héten megyek, aztán többet nem. Illetve nem igaz, mert azt tervezem, hogy a havi egy salsa bulira elmegyek majd, mert ott mindig van workshop, tehát lehet ismételni, és akkor nem maradna abba teljesen a tánc. De a heti egyet soknak érzem, alig bírom már elrugdosni magam órára. A pasi szomorú volt, hiszen pénzt viszek (egyértelműen látszott rajta, hogy ez az ok), és mondta, hogy órajeggyel bármikor mehetek a rendes órára is, és azért gondoljam majd meg magam. Ja, ez volt az az óra is, amikor az egyik lány elhozt