LizaGazdija

A tíz óra alvás nem volt meg, a 9 sem egészen, mert telefoncsörgésre ébredtem. Leültem dolgozatokat javítani, és az első néhány után úgy döntöttem, nem megyek Tomival és a haverjával meg a haver haverjával kirándulni, inkább megpróbálom magam hasznossá tenni. Amikor Tomi elindult, lekísértük Lizával, aztán befejeztem a javítást, majd megkezdtem a tegnapi maradványok eltüntetését. Igazából a dolgok harmadát elmosogattam tegnap este, de még így is maradt bőven. Amikor elfáradtam, és már be akart szakadni a hátam, megnéztem A hercegnő és a békát, és szerintem nagyon aranyos mese, tetszett. Aztán mentem vissza mosogatni még egy kicsit, és amikor már majdnem elkészültem, megérkezett Tomi. A kirándulásig nem jutottak el, félúton lerobbant a kocsi. Legalább egyben hazaért. Most alszik. Én befejeztem végre az Aludj, kislányt, halleluja. Most még el kéne olvasni Andi könyvét, az új Alice-t, csak közben meg neki kéne állni a készülésnek, nehogy valami gáz legyen majd a doktori felvételin. A ...

még egy történet. Múlt szombaton, amikor ott voltunk, Matyi kezébe adta a felfújható halat, aminek Matyi haladéktalanul rágcsálni kezdte az orrát (?), mire Bence kikapta a kezéből egy "Ne piszkáld az arcát!" felkiáltás kíséretében, majd visszaadta neki fordítva, így az öccse már a hal farkát rágcsálta tovább. A plüssöknek és a halnak is lelkük van. Annyira emlékszem erre a korszakomra, meg arra is, hogy egy idő után elgondolkodtam rajta, vajon beteg vagyok-e, amiért azt gondolom, hogy mindennek lelke van. A pszichológia előadáson kaptam meg a választ.

Ez volt az első családi összejövetel nálunk. Sajnos a takarítás nem úgy alakult, ahogy terveztem, mert a konyhában már nem tudtam rendet rakni, de szerencsére többnyire nem ott tartózkodtunk. Ügyesen megoldottuk hét ember asztalhoz ületetését: összetoltuk a lakásban fellehető két asztalt, bevetettük a két piros széket, a két gurulós széket, anyuék meg elhozták a két összecsukhatós széküket meg Bence etetőszékét. Vettünk tegnap két teljesen egyforma, csak eltérő méretű terítőt a két asztalra, és így tök jól nézett ki az egész. Bence kapott Verdákkal díszített tányért meg neki megfelelő méretű evőeszközt. Nagyon édes volt, amikor beültettem a székébe: mindent megnézegetett maga előtt, mindent a kezébe vett, a tányérról elmondta, hogy “mesefigurás”, kisvártatva pedig hozzátette, “enyém”. Nagyon izgatott volt az új környezet miatt. Saját lábán feljött a harmadikra, ami szerintem egy két és fél éves gyerektől, aki alapvetően lifttel közlekedik otthon, nagyon szép teljesítmény, majd körülné...