Új tütü


 

Ilyen. Csak kicsit más a színe. Nagyon szép. Kényelmes, nagy, modern. Van benne mindenféle földi jó, ami eddig még egyetlen autónkban sem volt. Mindjárt mentünk is vele egy kört, a hangja is kellemes. Liza elsőre nem nagyon értette a dolgot, ő még mindig azt várta, hogy esetleg egyszer majd megint beülhet a Ponyba, így aztán elég határozottan kellett az új tütü felé orientálni, és elég sokáig, mire rájött, hogy mi a lényeg. Aztán bepattant (ez túlzás, beemeltem, mert olyan helyen parkolt Tomi, ahol nagyon messze van a kocsi aljától a talaj, és olyan nagyot egy ekkora testű kutya nem tud ugrani), és onnantól kezdve már meg is volt a lelki békéje. Látszott rajta. Na, gazdik, ha mindenki megvan, tőlem ezzel a járgánnyal is furikázhatunk, üsse kő! Kíváncsi vagyok, mennyi idő múlva fogja úgy felismerni, mint a Ponyt meg apu Skodáját. Most kicsit féltem a tütüt, de remélem, jó sokáig meglesz mindenféle gond nélkül. Hurrá :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai