Kámpics
- Van a Bezzeganya, ami a Poronty utódblogja, és amit elég sokáig elég sűrűn olvastam. Volt ott egy kommentelő, egy nagymama, aki tök szimpatikus stílusban adott tanácsokat az aggódó anyukáknak, és nagyon jó kis sztorikat mesélt a gyerekeiről meg az unokájáról, néha meg a saját gyerekkoráról. Most már legalább két éve csak néhány havonta jut eszembe benézni, és amikor ma odakattintottam, akkor ennek a kommentelőnek a temetéséről készült beszámoló fogadott. Instant sírhatnék, pedig nem is ismertem. - A tegnap esti lelkizés is eléggé megviselt. Nem véletlen, hogy nem cseréltem le a német szakot pszichológiára másodévben, tudta az őrangyalom, hogy mit csinál, amikor nem engedte. Bele is rokkannék. Nagyon rossz érzés, hogy nagyon sajnálom, és nem tudok mit tenni, mert ami megtörtént, azon nem tudok változtatni. Persze enyhíteni lehetne, talán történik is, de... - Rossz, hogy hiányzik valaki, és nem láthatom, mert nem akar olyan gyakran látni, mint én őt. De tudom, hogy ez a megállapodá