LizaGazdija

Mivel szörnyen későn feküdtem le, nem is tudtam 7-kor felkelni. Végül a belső órám ébresztett 3/4 10-kor. Egy bökkenő volt csak: óraállítás volt, tehát valójában 3/4 11-kor keltem. Lerohantam a kutyával, elrohantam boltba, jól bestresszeltem a holnap reggeli Business English órámtól, hát még a kedditől, merthogy ahhoz a csoporthoz nincs is könyvem, mert az Atalantánál nincs meg a könyv (csak egy példányban, amit nem hozhatok el, de fénymásolhatok belőle, viszont nem tudni, hol tart a csoport... szuper), aztán megpróbáltam megírni az értékeléseket a keddi csoportnak, de kiderült, hogy nincs teljes névsorom, ami elvette a motivációmat, majd nekiestem a takarításnak. Ez legalább sikerült, szép rend van a lakásban. Aztán megjött Blanka, egy csomót beszélgettünk, tök jó volt. Utána megnéztük az Alice Csodaországban Disney-feldolgozását. Egész sok mindenre emlékeztem belőle, és persze most ezt is más szemszögből láttam, mint annyi minden mást, amit kisgyerekként ismertem, aztán mostanában új

Soha ennyi látogatóm nem volt még egy hét alatt. Összesen 219 kattintás történt a blogon :)

Amióta Tomi hétvégéje a péntek meg a szombat, teljesen elvesztettem a fonalat, és sosem vagyok biztos benne, hogy most akkor szombat vagy vasárnap van. Általában szombat, ami lehetne pozitív, de hátránya, hogy a vasárnapot egyedül töltöm. (Na jó, nem egyedül, Liza mindig itt van nekem.) Mivel órát állítunk, nem 8 órát fogok aludni, csak hetet. Este jó film lesz a tévében. Hétfőtől péntekig 6-kor kelek. Mindez együtt azt vetíti előre, hogy húsvétra olyan leszek, mint akit kimostak. Szép kilátás, mondhatom.

Tegnap az utolsó órámon már majdnem lefordultam a székről, olyan fáradt voltam. Utána még meggyőztem magam, és elbaktattam a Questura Iroda környékére egy házhoz, ahol kaptam egy DVD-t, és legalább fél percet töltöttem az utca túloldalán, a házzal pontosan szemben állva, leesett állal. Azt hittem, ez csak valami vicc lehet, ilyen ház nem is létezik. Mint valami 19. században, Londonban játszódó thriller/kalandfilm díszlete. Hátborzongató volt. Bónuszként a lépcsőházban nem működött a világítás, és ilyen körülmények között botorkáltam a második emeletig, nyilván este fél 7-kor, amikor már amúgy is tök sötét van. Amikor kijutottam a házból, hangos sóhaj szakadt ki belőlem, annyira nyomasztó volt a hely. Mindegy, legalább DVD-m van. Ki tudja, megnézni mikor lesz időm, dehát reméljük a legjobbakat. (Még kb. 10 éve nyáron volt apunak az az ötlete, hogy a rengeteg DVD-mből minden nap nézzek meg egyet, az napi másfél-két óra filmezés, és a nap többi részében még mindig csinálhatok értelmes do