Postai élmények
Az Astorián voltam ma feladni a molyos karácsonyi húzásra az ajándékot meg befizetni a számlákat. Van vagy hat ablak, ebből nyitva volt négy, és egyiknél sem lehet egyszerre levelet feladni és számlát befizetni. Amikor megvettem a buborékos borítékot az ajándékhoz, megkérdeztem a postás kisasszonyt, jól értelmezem-e, hogy ha ezt is fel akarom adni, meg még számláim is vannak, akkor kétszer kell sorba állnom két különböző ablaknál, és mondta, hogy sajnos igen, ez az új rendszer. Mekkora idiótaság már ez... Főleg, hogy mire feladtam a levelet, az összes számlás ablaknál kilométeres sor képződött, nekem meg szokás szerint nem volt időm, mert rohantam, mint mindig. A levélfeladásnál egy idős néni fizetett előttem. Nagyon érdekesen csinálta. Bejött a postára, lehajította a szatyrát a sor végére, majd elment képeslapot választani, és pár perccel később odaállt a szatyra mellé. A nő leolvasta a képeslapokat meg intézte a néni levelét, majd mondta, hogy hétszázvalahány forint. Erre a néni me