LizaGazdija

Hétfőn és kedden, amikor egész nap összesen kb. öt órát voltam itt a reggeli készülődéssel, ebéddel és estével együtt, sokkal elviselhetőbb volt ez a kva hideg, mint most, amikor kb. egész nap itt vagyok. Ez valami tragédia. Lépni alig bírok, annyira fáj a csípőm, de most már fáj a csuklóm és a könyököm is, valamint jégcsap kezem-lábam, és lassacskán bedurran a torkom meg a fülem is, hogy a fejfájásról már ne is beszéljek. Hogy lehet így megszívni valamit?

ha belegondolok, tényleg nem sokáig lesz ez a telefonálós munka. Azt mondta tegnap az egyik főnök, hogy belehallgatott az interjúimba, és jól csinálom, kedves vagyok, figyelmes a válaszadókkal, de nem az igazi nyelvileg, főleg a kiejtésem miatt, ami remélhetőleg majd a gyakorlattal változik. Na most én nem tudom, 29 évesen egy tanult nyelvnél még mennyit tud tökéletesedni a kiejtés, de valahogy az a gyanúm, hogy nem sokat. Főleg úgy, hogy én úgy éreztem, a máltai kezdetekhez képest tök sokat fejlődött, aztán most kiderült, hogy még mindig nem jó. Szóval lehet számítani rá, hogy nem fognak sokáig tartogatni, különösen, mert kevés interjút is csinálok. Hétfőn és kedden is öt ment kb. három óra alatt, és legalább hat kellett volna. De nem aggódom ezen - ezzel is majd lesz, ami lesz.

Nem tudom, miért, de nagyon érdekel a Titanic tragédiája, annak okai, az utasok sorsa. Ezért aztán sok dokumentumfilmet megnéztem, könyvet is olvastam a témában, sőt azt a regényt is ismerem, amelyben a tragédia előtt 14 évvel Morgan Robertsonnak nagyjából sikerült megjósolnia a katasztrófát, de annyira, hogy még a hajó neve is majdnem stimmelt (Titanic helyett Titan). Amióta olvastam Walter Lord könyvét, azt is tudom, hogy az Oscar-díjas Titanic tényleg jó film – számomra az teszi azzá, hogy a Lord-kötetben feljegyzett párbeszédek szó szerint elhangzanak a mellékszereplők szájából, így pontosan beazonosítható, ki Mr. Astor, ki Lady Duff-Gordon, és így tovább, pedig a filmben nem nevezik meg őket. Egyrészt mindig elborzadok a gondolattól, milyen lehet vízbe fúlni, másrészt szép bizonyítéka ez a történet annak, hogy a hübriszt mindig büntetik az istenek. Mert az a hübrisz ékes példája, amikor egy hajóra annyi mentőcsónakot szerelnek csak fel, amennyi az utasok felének se elég, és az