LizaGazdija

Elsétáltunk a Liliputbahn, azaz tulajdonképpen kisvasút Rotunde megállójához, és beneveztünk egy körre apuval, anyuval meg Flórával. Flórát anyu vitte magára kötve. A gyerek élvezte az utazást, sokat mosolygott, nézelődött, és csak a kb. fél óra utazás utolsó három-négy percében jelezte, hogy akkor most már tessék vele gyalogolni (mert nem szereti, ha leülünk, amikor ránk van kötve). Megyünk még kisvasutazni, tök jó móka, és nagyon örülök neki, hogy Flórának már most tetszett, amikor még nincs hét hónapos. Ma meg együtt mentünk babatornára, de majd a babatornáról máskor mesélek. És jókat főztünk, jókat ettünk, sokat beszélgettünk. És ami a régi játékokhoz hasonló mértékben lelkesített: apu talált egy csomó régi diafilmet, elhozta őket, és jól megnéztünk egy csomót. Sicc Meseországban, Hófehérke, Iciripiciri, hogy csak néhányat említsek. Azt hittem, nem emlékszem konkrétan egyetlen diafilmre sem, csak arra, hogy sokszor diáztunk esténként a szobámban, de ezeket az első képnél rögtö

Meccsoda hétvégénk volt! De csak szép sorjában. Itt voltak anyuék, szombaton jöttek, ma mentek haza, és magukkal hozták néhány régi játékomat, amik előkerültek a padlásról. Nem mindet, ami a csoportképen látható, csak amit kértem így első körben. Ezek 21 éve laktak már fent, hát, elég izgalmas látni őket. Nem mind az enyém, Katának is közte van egy-két játéka, de a többség az én szobámból költözött fel a 10. szülinapom alkalmából tartott buli előtt, ami életem első szülinapi bulija volt, mert féltem, hogy kicsúfolnak az osztálytársaim, ha látják, hogy még a szobámban vannak a játékaim, pedig már milyen nagy vagyok. Na, hát ez most már nem zavarna, mindenki gondol, amit csak akar. No de a lényeg. Látható rajta a kis panda, akit egy Kodak filmmel kaptunk, és a kedvenc plüssöm volt egész oviban, mindenhová jött velem, míg egyszer kiesett anyu szatyrából a buszon, amikor a végállomáson leszálltunk, és majdnem elveszett, csak szerencsére még vissza tudtunk szaladni, még nem indult el