LizaGazdija

Így, hogy meglett Calvin Harris, meglett még néhány zene, amire ugrálunk. Amúgy azt hiszem, elértem a gödör legalját, sírok, alig kapok levegőt, nagyon fáj. Az vigasztal, hogy innen jó eséllyel már csak felfelé visz az út.

Van nekem a cicás fülbevalóm, amit nagyon szeretek, sokat hordtam is régebben, de egy ideje pihentetem, mert szegény kicsit megviselt már. Azt lehet rólam tudni, hogy nem nagyon szeretem a macskákat, mert nem vagyok kibékülve a jellemükkel. Azért vettem mégis macskás fülbevalót annak idején, mert többen állították, hogy én igazából egy álruhás macska vagyok, és úgy gondoltam, ha ezt ilyen biztosra állítják, akkor megpróbálhatok megbarátkozni a macskákkal. Ez a fülbevaló ebben az időszakban jött szembe egy üzletben, meg is vettem, hordtam is, aztán egyszer valahogy kiesett a fülemből a fele. Nagyon elkeseredtem, amikor nem találtam meg, pedig nagyon kerestem azon az útszakaszon, ahol kiugorhatott. Annyira sajnáltam, hogy Tomi meg engem sajnált meg, és a diplomaosztómra kaptam egy ugyanolyan pár fülbevalót. Egy ideje tehát már nem volt a fülemben. Tegnap óta megint hordom, sőt az eredeti pár magára maradt tagjából medált csináltam, és most ékszerszett lett belőle. Hogy miért kell ez

projekt elnapolódott, mivel sajnos aranyárban mérik a paprikát. (130 Ft egy szem. Ezek teljesen idióták.) Helyette paradicsomból, mozzarellából és bazsalikomból tákolt saláta van második napja, de nem köretként egy jó kis sült csirkemell mellé, mivel a csirkemellet is aranyárban mérik. (Valami 1400 Ft kilója, vagy ilyesmi. Ezek teljesen idióták.) Egy ideális világban a szívemnek kedves kaják alapanyagait nem aranyárban mérnék. Ebből is látszik, hogy ez itt, amiben élünk, nem az ideális világ.

De azért van egy étterem Budán, amit elég csúnyán elöntött a víz, mert pont a parton áll, és oda egészen addig kell menni segíteni, amíg a Duna vissza nem megy szépen a medrébe, az meg még kicsit odébb lesz, tekintve, hogy a rakpart például még most sem látszik ki a víz alól. Szóval tegnap jelentkeztem, hogy ma reggel 8-ra szívesen odamegyek, és maradok is 10-ig. Közben és utána azon gondolkodtam, miért teszem ezt magammal, miért súlyosbítom azzal a pihenésképtelenséget, hogy 6-kor kelős programokat szervezek szabad akaratomból, de nem találtam választ. (De. Zaklatott vagyok, és igyekszem mindenféle fizikailag megterhelő tevékenységeket keresni, hátha segítenek, de sajnos nem. Rajtam már a step sem segít.) Az étterem igen messze van innen, viszont tömegközlekedésileg nem túl bonyolult odamenni. Már vasárnap este is akartam segíteni nekik, amikor a Facebookon, az árvizes oldalon kb. minden második kiírás az volt, hogy nagyon gyorsan kéne rohanni, mert viszi a víz az épületet meg a csó