LizaGazdija

1. Az olvasás. Egy hete nem olvastam egy sort sem, és már alig bírok magammal. Olvasni akarok! Remélhetőleg holnap már tehetem :) 2. A filmezés. Tök jól beleillett a napirendembe, hogy reggel és este megnéztem egy-egy 20 perces részt valamelyik sorozatból, vagy este egy 45 perceset. Itt, a hostelben erre nem nagyon van lehetőség, mert ebben például zavaró a nyüzsgés, amit amúgy szeretek. De holnaptól! Holnaptól már megint tehetem :)

Első körben áthurcoltam a nagybőröndöt a szobámba, ahová holnap költözöm át végleg. Nagyon előrelátónak bizonyultam, amiért nem egyszerre akartam átvinni mindent - ki is nyiffantam volna. Eddig fel sem tűnt, hogy a járda mindenütt milyen hepehupás, pedig eleget járkáltam rajta, igaz, bőröndöt még nem próbáltam húzni magam után. Ráadásul mindenütt ki volt téve a szemét, mert itt este viszik el, úgyhogy kb. minden tizedik lépénél kellett leemelni a bőröndöt a járdáról, aztán két lépéssel később visszaemelni. De megoldottam, sikerült, ott van a cuccom. Király! Holnap 11-ig kell kijelentkezni a hostelből, és akkor viszem a többit is. Kicsit szomorú vagyok, hogy elmegyek innen, mert tök jól éreztem itt magam, és hiányozni fog, hogy folyton nyüzsögjön körülöttem valaki, de hát ez már csak ilyen. Igyekszem minél előbb minél több ismeretséget kötni, meg aztán lesz két lakótársam, akik este 6-7 körül majd megjönnek minden nap. Csináltam képeket :) Sok szekrény! Franciaágy, saját íróa

A hostel lakói Kezdetben volt itt egy igazi, olasz mamma a fiával, őket nagyon kedveltem. Anyuka mindig mosolygott, mindig kedves volt, és folyamatosan főzött. Ők tegnap tűntek el, gondolom, hazamentek.  Aztán van a szobámban Ashley, aki egy 22 éves, okos, kedves amerikai lány. Művészettörténetet tanul, ezért is van most itt, mert Rabatban kellett megnéznie néhány templomot. Vele voltam tegnap a tengerparton.  Aztán van Anna, az orosz lány, aki 23 éves, és angolt tanulni jött, de vele az utóbbi napokban nem sokat beszélgettünk. Visszahúzódó, nem túl kommunikatív, fél használni az angolt, és szomorkodott, amikor jöttem, mert a tanfolyamon nem talált barátokat.  De tegnapelőtt jött egy spanyol lány, Imma, ő is angolt fog itt tanulni, de ő már most is bátran használja a nyelvet - olyan jól egymásra találtak, hogy tegnap együtt mentek várost nézni Vallettába. Meg itt van Kate, aki brit, és túl van az ötvenen. Olaszországban élt, eljött Máltára körülnézni pár hete, tetsze

Ma elég idegesen ébredtem, mert ma volt az első állásinterjúm. Reggeli után kicsit fordítottam, aztán játszottam a máltai nyelvtanítós appal, amit tegnap töltöttem le (van még egy tök jó máltai nyelvkönyvem is, de azt még nem néztem meg), hogy legalább köszönni meg elköszönni tudjak a helyi nyelven, aztán elindultam. Mivel a buszok furán közlekednek, a 19 perces útra egy órát szántam. Kellett is mind a 60 perc. Úgy kezdődött, hogy kb. 20 percig semmiféle busz nem jött, aztán amikor megérkezett, amivel menni akartam, és megkérdeztem, megáll-e majd a Publiju nevű megállónál, a vezető összezavarodott, kérdezte, melyik településre megyek, mondtam, San Gwannba, mire ő, hogy ő arra nem jár, majd egy utas hozzátette, hogy az egyébként is a másik irányban van. A Google Maps még sosem vert át, de gondoltam, ők helyiek, én meg nem, tehát akkor hallgatok rájuk. Utóbb kiderült, a félreértést az okozta, hogy ez a busz San Gwann határában húz el, a San Gwann tábla mellett, de nem hajt be a település