Ezen voltunk ma Tomival, Blankával, Nórával és az ő biglijével, aki Roxy. Liza végül itthon maradt, mert úgy döntöttünk, kemény lenne ez már az ő korában. Hát, nem tévedtünk, nagyon rossz lett volna, ha elvisszük, mert nem bírta volna, és ezen a terepen mi sem bírtuk volna őt háton cipelni. Az útvonal röviden úgy foglalható össze, hogy Dobogókőről lemegyünk a völgy aljába, aztán visszamászunk Dobogókőre. Erre öt óránk volt, mert nem futottunk. Ha futottunk volna, négy óra lett volna a szintidő. Hatalmas sár volt mindenhol, így az első rész, a leereszkedés vagy egy órát igénybe vett, lehet, hogy többet. A visszamászás nagyon jól sikerült, ha nem vesszük figyelembe, hogy durván eltévedtünk, és nem azt a hegyet kezdtük megmászni, amelyiket kellett. Így aztán átvágtunk egy völgyön, majd toronyiránt felbaktattunk a mi hegyünk tetejére. Közben volt bozótharc, amelyben mindegyikünk megsérült, mert ráadásul valami tüskés (esetleg tövises) bozótosban tévelyegtünk legalább fél órát. Széttépték a...