Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június 21, 2016

Má' megin'

nem vagyok magyar. Tökre zavar, hogy ezt időnként csak a fejemhez vágja valaki, még akkor is, ha nem közvetlenül nekem címzik, és sosem ismerőseim. Elköltöztem külföldre, nem vagyok magyar. Gond van azzal is, hová teszem/tenném azt a bizonyos ikszet, már csak ezért sem vagyok magyar. Most meg nem nézem az EB-t, mert nem szeretem a focit, és nem érdekel, erre most megint nem vagyok magyar, mert aki nem nézi a magyar meccseket, és nem énekli közben a Himnuszt, és nem szurkol teli torokból, az nem magyar. Hogyaszongya, "lájkolja ezt a posztot mindenki, aki magyar!", és tartozik hozzá egy kép a válogatottról. Ilyenből az elmúlt héten legalább hat, és ezt úgy, hogy nincs is időm Facebookot nyomkodni, tehát a hírfolyamom 90%-át nem is látom. Pedig én örülök, hogy ilyen jól áll a csapat, illetve mondjuk úgy, hogy kellemes meglepetés számomra, de nekem elég annyi ebből a történetből, hogy a Facebookon elolvasom, mi lett a meccs vége. Vajon lesz majd olyan is, amikor nem akarják más

Finito

Összehoztam ma azt a négy magyar interjút, ami még hiányzott, és ezzel befejeztem telefonos pályafutásomat. Juhéj! Én úgy megkönnyebbültem, hogy többet nem kell menni, de tényleg. Az nem baj, ha van stressz, csak másmilyen jellegű legyen, ez nekem túl nyomasztó volt.

Nyilván

most kell nekik 19 darab magyar interjú, és nyilván én vagyok az egyetlen a csapatban, aki beszél magyarul. Nyilván nem sikerült megcsinálni a 19-et egy nap alatt, hiába tepertem, bár hozzáteszem, a 15 is személyes rekord*. Nyilván kénytelen leszek holnap is eljátszani ugyanazt a fejem nélkül, lóhalálában rohanást ovi-itthon-telefonálás útvonalon, mint ma, és holnap is csak úgy hirtelen magamba tömöm majd az ebédet, nem lesz nyugiban, lassan evés. Szurkoljatok nekem, hogy sikerüljön összekaparni valahogy 4 interjút, jó? Akkor a holnapi lehetne az utolsó munkanapom, és az iszonyú jó lenne, nem akarok már jövő hétfőn ezzel foglalkozni, le szeretném zárni ezt a munkát. Meh. Murphy, Murphy, ha egyszer a kezem közé kaplak... *Meg azt is hozzáteszem, hogy legjobban a kvótákat utálom. Legalább tíz olyan ember volt ma, aki beszélgetett volna velem, csak hát betelt a kvóta, elég ember volt már ilyen korcsoportból meg olyan irányítószámmal, ezért a második-harmadik kérdés után kivágta a pro