LizaGazdija

Most este én vittem sétálni Marcit, miután mindkét gazdája beleegyezett. Kivittem a Duna-partra, mint általában, és nagy békésen, jókedvűen sétálgattunk ott kettecskén. Amikor jöttünk visszafelé a színháztól, elég érdekes dolog történt velem. A lábam elé néztem, ahogy szoktam, lendületesen sétáltam, amikor egyszer csak beleléptem egy lefedetlen csatornába (de lehet, hogy nem csatorna, hanem csap van az alján, nem láttam a sötétben, meg nagyon nem is érdekelt abban a pillanatban). Annyira megijedtem, hogy nem is emlékszem, elestem-e, letettem-e a tenyeremet a földre, csak az van meg, hogy beakadt a lábfejem, és nagyon megütöttem a lyuk szélében a sípcsontomat. Egyből kikaptam a lábam, aztán megálltam, megnéztem, eltört-e, vérzik-e, elszakadt-e a gatyám, de semmi. Közben, ahogy mindig, ha megijedek, elkezdtem hangosan beszélni. Visszagondolva azért elég vicceseket mondtam. Egész pontosan ezt: "Ez kemény volt. Mint a vídia." Több szempontból is marha nagy mázlim volt. Egyrészt n...

Izgalmas dolgokat hallhat az ember, ha kicsit fülel, amikor körülötte mások beszélgetnek. Én például hallottam egy történetet egy tanító néniről, aki minden estére és hétvégére ad házi feladatot, amit elvileg nem lehetne, de ez a történetet mesélő szülőt még nem zavarja, úgy van vele, hogy baja nem lesz tőle a gyereknek, ha otthonra is van dolga. Amin viszont meglepődött, az az volt, amikor a gyereke közölte vele egy szombat délután a sírás határán, hogy a tanító néni azt üzeni, az anyukák és apukák állítsanak össze gyakorláshoz feladatsorokat anyanyelvből és matekból a következő heti dolgozathoz. Mivel anyukának el kellett mennie otthonról, apuka meg feküdt, mert kiütötte a családon végigsöprő vírus, anyuka szerette volna azt gondolni, hogy a gyereke félreértett valamit, ezért írt az osztálytársak szüleinek, hogy a gyerek jól adta-e át az üzenetet, mert szerinte ilyet már csak nem mondott a tanító néni. És akkor kiderült, hogy de, bizony pontosan ezt mondta. Erre ő írt a tanító nénine...

Csak az elmúlt két órából gyűjtöttem olyan mondatokat, amik nagyon jólestek. - De jól nézel ki! - De jól áll neked, hogy így fel van tűzve a hajad! - Te olyan kreatív vagy! Úgy tűnik, ez egy jó nap :) UPDATE: És akkor még az esti órámon az egyik tanítványomtól: - Jól nézel ki. Ki vagy pihenve, nagyon jól áll, nagyon jól nézel ki. Az esti órám után meg hosszú böjt után A mosoly :) És csak én kaptam :)

Csak a szokásos Terry Pratchett. Két okból döntöttem úgy, hogy elolvasom. Egyrészt nagyon szeretem Pratchett könyveit, eddig csak egy gyengébbet olvastam, az is a legelső volt, amit életében írt (The Carpet People, vagy ilyesmi). Másrészt részt veszek egy molyos kihívásban (valójában több tucatban, csak ez az egyik a sok közül), aminek keretében el kell olvasni öt olyan könyvet, amit a születésem évében adtak ki először, és véletlenül pont 1987-ben jelent meg először a Mort. A Halál úgy érzi, kicsit sok volt az élet, őt senki nem szereti, mindenki fél tőle, ezért szüksége van némi kikapcsolódásra. A munkáját azonban valakinek el kell végeznie, így aztán felveszi inasnak a Korongvilág legszerencsétlenebb alakját, Mortot. A történet Mort tanulóéveit (-heteit?) és a Halál otthonában kötött ismeretségeit mutatja be részletesen. Továbbra is a Halál a kedvenc szereplőm az egész Korongvilágon, egyszerűen zseniális ötlet, zseniális kidolgozás. Ez a történet is zseniális, mert kid...

Eddig csak egy Maigret-történetet olvastam, A ködös kikötő címűt. Emlékeim szerint sokkal jobb volt, mint ez a könyv. Adott egy fiatal lány, akinek a holttestét az éjszaka közepén találják meg az utcán. Nincs nála semmi, ami alapján azonosítani lehetne, csak az látszik elsőre, hogy fejbe vágták egy nehéz, tompa tárggyal, így halt meg, és hogy ez nem ott történt, ahol rábukkantak. A feladat egyértelmű: ki kell deríteni, ki a lány, ki és miért ölte meg. Maga a történet nem túl izgalmas, nem is túl fordulatos. Viszont abból a szempontból klasszikus krimi, hogy együtt lehet gondolkodni a detektívvel, aki lassacskán nemcsak arra jön rá, ki is ez a fiatal lány, de születésétől a haláláig szinte percre pontosan összerakja az egész életét. Ebből a szempontból tetszett a könyv, de maga a lány nem túl érdekes, és igazából a bűntény sem. A gyilkosság arra mutat rá, hogy nagyon sok vadállat rohangál szabadon az utcákon, és erre gondolni egyébként nem annyira kellemes. Azért egyszer ...

Tegnap új helyzet állt elő, amikor mentem a koreai kislányokhoz: most először nem volt otthon az anyukájuk. Ezt én nem tudtam előre, ezért kicsit furcsának tűnt, amikor becsöngettem, és még vagy egy percig nem engedtek be a kapun, hanem többször visszakérdeztek, hogy biztos én vagyok-e, meg amikor felértem a lépcsőn, és nem volt nyitva az ajtó, és amikor bekopogtam, még percekig nem nyitották ki. Édesek voltak: hoztak egy széket, felállt rá az egyik, kinézett a kukucskálón, és csak akkor nyitották ki, mikor látták, hogy tényleg én vagyok. Mindketten ott tömörültek az ajtóban, úgy engedtek be, és eléggé izgatottak voltak. Akkor mondták, hogy anyukájuk a piacon van, akkor értettem meg, mi ez a nagy körültekintés. Kérdeztem, azért ugye tudták, hogy jövök, mondták, igen, persze. Kaptam tőlük jeges kávét. Kicsit izgultam, mert amikor utoljára ittam kávét bármilyen formában, akkor utána elég tisztességes rosszullét következett. De aztán arra gondoltam, hogy az utóbbi évben sokat erősödött a ...

- A teljes reggel rohanással telt, és kétszer is feltartottak*, nem is értem oda időben, ahová siettem. - Az Andikhoz, akikkel a névnapjukat meg  a szülinapomat ünnepeltük. Rosszullét miatt kicsit rövidebbre sikerült, mint terveztük, de azért jót beszélgettünk, és szerencsére azóta a rosszullét is elmúlt. (Nem én voltam rosszul.) - A mai órámon megvolt a vezetőtanárom látogatása. Tragikus volt, ilyen rossz órát talán még sosem tartottam. Csak az egyik tanítvány volt bent, mert a másik dugóba került, viszont ez az egy tanítvány teljesen leblokkolt attól, hogy egy idegen ember van a teremben, és engem figyel. Mondjuk ezt lehetett tudni előre, nyomás alatt lefagy, és ezt ő is tudja magáról, már az elején megmondta, hogy vele ez van. Szegény nagyon kiborult, viszont én nem, sőt én nyugtatgattam, hogy semmi baj. Még hazafelé is. - Ugyan nem borultam ki később sem, viszont nagyon jót ugráltam K. edzésén. Volt mit kiugrálni, az biztos. Nem is fáradtam el 120 perc alatt egyáltalán, még ...