LizaGazdija

Egész nap készültünk. Egész délután Liza mellett ültem, beszéltem hozzá, magyaráztam, hogy fel kell ébredni ebből az altatásból, és mindenki neki fog szurkolni, meg őt fogja várni. Aztán megejtettünk egy közös alvást a padlón: mi Tomival polifoamon, Liza a takaróján. Még fényképeket is csináltunk, mint négy éve, a legutóbbi műtétkor. Fél 7-re mentünk, anyu is jött velünk. Szegény kutya nagyon félt, nem akart ott lenni. Az altatás nagyon simán ment, mint legutóbb: benyomták az altatót az infúziójába, és a kutya már aludt is. Mindhárman körülálltuk, és mantráztuk a teendőt: okosan, ügyesen bírni a műtétet, aztán felébredni, és hazajönni velünk. A műtét kb. egy órán át tartott, közben mi kint ültünk. Amikor bementünk, még benne volt a cső a kutya szájában, nagyon rossz volt nézni, ahogy kiszedték. Az orvos azt mondta, minden oké, ügyes volt a kutya, most már nem lesz baj valószínűleg, csak annyi a fontos, hogy reggelig elkezdjen inni. Ha minden oké, pénteken kiszedik a kanült, jövő péntek...

Félretettem Frodóékat, mert három hét alatt a második kötet harmadáig sikerült csak jutni, és már kezdett kicsit sok lenni a történet is, pedig egyébként tetszik. Most pihentetem, várhatóan úgy karácsonyig. Helyette elkezdtem ma a Hogfathert, máris eljutottam a negyedéig (110. oldal), ezzel gondoltam hangolni magam a karácsonyra. Mondjuk most ezzel a műtétes történettel eléggé elmúlt az eddig összegyűjtött karácsonyi hangulat, és nem tudom, lesz-e kedvem mostanában bármit is olvasni, mert pl. holnap vélhetően eléggé izgulni fogok miatta.