LizaGazdija

Október 15-én már ötéves volt ez a nagyfiú, ami már pontosan egy fél évtized. Mi 14-én ünnepeltük meg a nagy eseményt, mert az esett vasárnapra, és úgy gondoltuk, ötéves esetében talán nem túl nagy vakmerőség előre inni a medve bőrére. Anyuékkal mentem le hozzájuk, Tomi dolgozott, így ő kimaradt a mulatozásból. Ebédre volt görög gyümölcsleves és lecsós szelet (ez utóbbiból a lecsót az ünnepelt rendelte, apu meg kicsit továbbgondolta, hogy mégse lecsó legyen az ünnepi ebéd), mindkettő nagyon jól sikerült. A tortát én vittem, sütés nélküli túrótorta volt. Nem nézett ki túl profin, és talán kicsit citromosabb lett a kelleténél, de összességében azért finom volt. Túrótorta. Hát, szép éppen nem lett. A hullámzó Balatont idézte fel bennem :) Vagy talán egy gleccsert? Ebéd után következett az ajándékbontás. Sok mindenen megmutatkozott, hogy ez a fiú bizony nagyfiú már: minden ajándékot azonnal kipróbált, még a mesekönyvből is meghallgatott néhány mesét. Ez utóbbi tevékenységbe

Ezt is ma néztem meg. Az egyik első feldolgozás, amelyben Ceddie-t Freddie Bartholomew alakította, a nagypapát C. Aubrey Smith, Dicket, a cipőpucolót pedig Mickey Rooney. Ez utóbbin kívül még egy-két gyerekszereplő él ma is, akik a film eleji tömegjelenetben szerepeltek. Volt ugyan néhány furcsa jelenet, ami a könyvben nem szerepelt, és nem értettem a funkcióját, de többnyire azért pontról pontra követi a film a regényt. Olyannyira, hogy a párbeszédek többsége is szó szerint ugyanúgy hangzik el, ahogyan Burnett megírta őket. Egy bajom volt csak: sokszor úgy éreztem, kicsit túljátsszák a szereplők a szerepüket. Legtöbbször Ceddie és az édesanyja kapcsán támadt ez az érzésem. Nagyon tetszett viszont a nagypapa és Mr. Hobbs. Dicket szintén nagyon jól alakította Mickey Rooney, csak az lepett meg, hogy én ennél azért kicsit idősebbnek képzeltem el a srácot. Igaz, a színész 16 éves volt a forgatás idején, de azért lássuk be, nem nézett ki annyinak: (Ez ugyan egy samponreklám, de 19

Amelia Shankley miatt találtam rá erre a filmre. Ő volt Sara az 1986-os A Little Princess című filmben, és a Wikipediáról tudtam meg, hogy ebben a filmben meg Alice Liddellt alakította. Charles Dodgson, alias Lewis Carroll születésének 100. évfordulóján ünnepséget rendeznek Amerikában, amire meghívják az akkor 80 éves Mrs. Hargreavest, aki gyerekkorában Alice Liddell volt, és akinek az író az Alice Csodaországbant írta. Az idős hölgy el is utazik Amerikába a háztartási alkalmazottja kíséretében, aki egy végtelenül idegesítő, ostoba, fejhangon picsogó kis naiva. Nézni is rossz volt, és abszolút nem értettem, miért kellett neki ekkora szerepet írni. Főleg a szerelmi szál volt teljesen felesleges. Nyugodtan ki lehetett volna hagyni a filmből azt a 15-20 percet, amennyit ez a Lucy szerepelt. De szerencsére nem ő a lényeg, hanem Mrs. Hargreaves. Az idős hölgy ugyanis visszaemlékszik arra a nyárra, amikor Dodgson kitalálta és elmesélte neki és a nővéreinek Alice történetét. A visszae