LizaGazdija

Tegnap átjött hozzánk, beszélgettünk, babázott, nagyon jó volt. Flórával tetszettek egymásnak, kettesben is lehetett őket hagyni, amíg lereszeltem az almát meg a szilvát a gyerek vacsorájához, nem volt baj belőle, hogy kimentem a szobából. És hogy milyen szépeket kaptunk! A tökös-pókhálós asztalközepet megint nem fényképeztem le, de majd holnap, amikor is használatba vesszük. Ezekről viszont van képem, Fruzsi küldött: Annyira cuki, hogy belehaloook!

Próbálkozom azzal, hogy amikor Flóra az első elalvás utáni fél órában, de legtöbbször az első tíz percben felriad, nem veszem már ki, hanem úgy nyugtatom meg, hogy az ágyában fekszik. Nem mindig sikerül, de alapvetően vevő rá. Most is úgy volt, hogy elaludt, betettem az ágyába, megettem egy fél almát, majd felsírt a gyerek. Bementem hozzá, kicsit csitítgattam, ringattam az ágyát (tényleg mindenkinek ajánlom a ringatható kiságyat, nekünk rengeteget segít), és közben dúdoltam neki. Ő meg két kézzel megragadta a kezemet, szorosan magához ölelte, és lassan visszaaludt. Előbb az egyik, aztán a másik kezével is elengedett, innen tudtam, hogy kijöhetek. Ez annyira megható nekem. Édes ez a gyerek.