LizaGazdija

1. Fel vagyok puffadva, úgy nézek ki, mint egy öt hónapos terhes. Nem meghíztam, felpuffadtam, de nem tudom, mitől, és nem tudom, mikor akar ez elmúlni, viszont baromi kellemetlen érzés. 2. Nem kapok rendesen levegőt. Nem tudom, mitől, mert nem vagyok náthás, és nincs asztmám, sem allergiám. 3. Kellene intézni dolgokat a doktorin, de nem tudok mikor bemenni, és ez rettentően frusztrál és idegesít, de ettől még nem lesz több időm bemenni. 4. Nagyon csúnyán gyorsan fogy a megtakarított pénzem. Nagyon-nagyon csúnyán. 5. Kilátástalannak érzem a jövőmet, amennyiben a. nincs biztos munkám, illetve a háromból, ami ahhoz kell, hogy meglegyek, csak egy tűnik biztosnak, a többinél bármikor történhet bármi, b. hiába nézegetek külföldi állásokat, csak olyan munkára kellenek emberek, amihez én nem értek, de amihez értenék, ahhoz is olyan feltételek vannak, amiknek én nem felelek meg, c. nincs senkim, és nem is tudom, hogyan fogjak a társkereséshez, miután megígértem magamnak, hogy neten több

Arról nem is ejtettem fél szót sem, hogy bírtuk ezt az intenzív igénybevételt. Pedig kellett volna, ha már edzőtábor, ugye. Azt kell mondanom, elégedett vagyok magammal. Kissé lerobbanva vágtam neki a mókának, mert a szerdai kávézózás vége felé elkezdett nagyon fájni a jobb térdem (nem tudom, mitől, talán nem úgy kellett volna ülni a pult mögötti bárszéken, hogy a bal lábam felrakva, a jobbon meg támaszkodom), és hiába tettem rá borogatást, reggelre mégis bedagadt. Mivel szorgosan borogattam továbbra is (éjszaka), péntekre elmúlt a duzzanat, viszont továbbra is eléggé fájt. Nem biztos, hogy el tudom magyarázni, mi volt a baj, de valahogy úgy éreztem, hogy ha nem vigyázok, rosszul lépek, akkor ketté tudna törni a lábam térdben. Valahogy túlságosan hátrahajlott lépésnél, vagy nem is tudom. De a lényeg, hogy rossz volt és fájt. Ezért aztán rugdosni nem annyira tudtam, sőt a guggolások sem estek olyan jól, de azért mindent megcsináltam, egyedül szombaton, a taebónál tettem azt meg, hogy