LizaGazdija

kb. két hétig azt játszotta, hogy egész éjjeli töltés után estére lemerült, pedig előtte négy évig négy-öt napot bírt, a legelső évben meg egy hetet. Most három napja jelez teljes feltöltöttséget. Hmm.

Nagyon vicces hatásai is vannak a múlt hétvégi edzőtábornak. Eddig tök mindegy volt nekem, ki van lent edzésen és ki nincs, én magam miatt mentem, a többi nem érdekelt. Ha szóltak hozzám, válaszoltam, igyekeztem kedves lenni, de ennyi. Most viszont, amikor csütörtökön észleltem, hogy a táboros lányok közül csak én jelentem meg az edzésen, átfutott az agyamon a gondolat, hogy visszaöltözöm és hazamegyek, aztán megdöbbentem, mekkora változás ez az eddigi hozzáállásomhoz képest*. Egyébként a többieknél is megvan ez a változás, ugyanis eddig sosem fordult elő, hogy kiírták volna a facebookos csoportba, hogy nem jönnek, de csütörtökön így tettek, mind egy szálig, csak én azt már nem láttam, mert addigra már régen nem voltam otthon. Ez akár azt is jelentheti, hogy közösséggé formálódtunk. Erről eszembe jutott, mennyire furcsa nekem, amikor edzés közben egyesek kifecsegik a magánügyeiket. Igaz, K. előszeretettel mesél el a stand-up részben mindenféle, szexszel kapcsolatos új felfedezéseket,...

Van ez az összeállítás az elmúlt száz évből, amin állatok láthatók emberi szerepekben. Az első reakcióm az volt, hogy jaj, de aranyosak, milyen viccesek. Csak később támadt bennem némi rossz érzés azzal kapcsolatban, hogy vajon jó volt-e ez nekik, és egyébként is, jó-e, ha hülyét csinálunk egy állatból csak azért, mert nem tud védekezni. Például a motorozó és dodzsemező medvéknél határozottan erős volt ez az érzés.