LizaGazdija

Tegnap este Andival elmentünk egy felolvasóestre. Mostanában a Molyon sokan olvasták és dicsérték Simon Márton Polaroidok című könyvét, amit én egyébként nem vettem meg, nem olvastam, de amikor láttam, hogy a meghirdetett program keretében a szerző elejétől a végéig felolvassa, ráadásul zenei kíséret is lesz, úgy éreztem, ott a helyem. Simon Márton A program nagyon-nagyon tetszett, bár ez akkor még nem látszott rajtam, azt hiszem, ami nem csoda, miután a tegnapot gyakorlatilag végigsírtam, és csak röviddel a felolvasás kezdete előtt sikerült összeszednem magamat*. Mivel egyáltalán nem néztem utána a könyvnek, megdöbbentem, hogy gyakorlatilag egy-két soros, néhány szavas mondatok halmaza. Nagyon érdekes volt, ahogy az író/költő felolvasta, és az is, ahogy a két hangszeres srác a zenével hozzátett érzéseket meg hangulatokat. A közönség beleröhögése rossz helyeken és a fotós tolakodó munkavégzése néha némileg csorbította az élményt, kizökkentett, de összességében csak az öröm marad...

"Say my name, as every colour illuminates." (Florence + the Machine: Spectrum) "One thing I know for sure is: Love will find a way." (Brandi Carlile: Heart's Content)

A hipó tényleg csodaszer! Egy hirtelen mozdulattal sikerült rózsaszínre festenem mosás közben a gyönyörű, új, fehér blúzomat, és nagyon fájt érte a szívem. Még sosem vettem hipót, mert még sosem csináltam ilyet, de most szépen beszereztem egy flakonnal 200 Ft-ért, a használati utasításnak megfelelően jártam el, és fél óra múlva már ki is vehettem a lavórból a gyönyörű, új, ismét fehér blúzomat. Ezen felbuzdulva a korábban elszürkült, amúgy fehér holmiimat is beledobáltam a löttybe, és izgatottan várom az eredményt.

Még április közepén kivettem egy könyvet, és ez akkor jutott eszembe, amikor apu felhívott, hogy érkezett hozzájuk egy levelem a könyvtártól. Ajjaj... Mennyit is kések azzal a könyvvel? Laza három hetet? Másnap gyorsan el is rohantam a könyvtárba, és nagyon reméltem, hogy lelkifröccs nem jár majd a büntetés mellé. Meg hogy nem lesz nagyon nagy összeg a büntetés. A következő történt: - Jó napot kívánok, ezt a könyvet hozom vissza óriási késéssel, és elnézést kérek, nagyon sajnálom. A hölgy elveszi a könyvet meg a diákomat, pötyög, majd összenéznek a kolléganőjével, és mosolyogva közli a következőt: - Ó, ez csak 675 forint. Más meg 260 ezernél jár. Szóval nem volt kioktatás. Azt meg kellett volna kérdezni, mennyi késéssel lehet elérni a 260 ezres büntetési összeget, de nem tettem, örültem, hogy ilyen olcsón megúsztam ezt a kalandot, és elhatároztam, hogy innentől a kölcsönzési határidő is megy a telefonom naptárába.

Referenciát írtam egy diákomnak egy au pair munkához. Nem gondoltam volna, hogy lesz ilyen is.

Blankától kapom meg e-mailben az egyik számot, amire K-nál ugrálunk, de egy kukkot sem értek soha a szövegéből, annyira hangosan bőgetjük. (Ez amúgy állandó probléma, nagyon-nagyon hangos a zene mindig.) Íme: És persze köszönöm, Blanka. Meg nem csak ezt, de úgyis tudod :)