LizaGazdija

Tegnap összeszámoltam, hány kreditet végeztem eddig, nehogy kiderüljön, hogy mégis kettővel kevesebbet, mint kellett volna, mert attól valószínűleg dührohamot tudnék kapni. Hát, valószínűleg a csekknek sem fogok örülni, amit majd elküld nekem az egyetem... 330 kredit a kötelező, 360 kreditet ingyen el lehet végezni. Én 345 kreditet számoltam szakdogák nélkül, tehát a vége kb. 400 kredit lesz. Nem nagyon értem, ez hogy jött össze, mert a kötelezőnél pont egy 30 kredites programmal csináltam többet, és a kötelező mindenfélével együtt ez még mindig csak 370 lehetne. Háááát... Ja, egyébként még abban reménykedem, hogy nem derül majd ki, hogy esetleg valami kötelezőt nem végeztem el. Persze megvan, mivel tudom védeni magam: kiadták a kis fehér könyvet elsőben beiratkozáskor, én az alapján működöm, nem én tehetek róla, ha az abban megjelent infók gázosak. Lehet, hogy hétfőn benézek a TO-ra érdeklődni, állítólag ott megmondják, mi a helyzet. Na, most megint találtam valami izgulnivalót, hurrá...

Tegnap nagy békésen üldögéltem itt este, amikor gyanakodni kezdtem. Elővettem a gyógyszerem dobozát, és kiderült, hogy az utolsó levél gyógyszert eszegetem. Ez azt is jelenti, hogy most épp a "minden harmadik hónap" van, amikor nekem el kell látogatnom az orvoshoz. Ezt azért nem szeretem, mert ilyenkor minimum fél órát ülök összezárva mindenféle fura nőszemélyekkel, akik alkalmanként megtépik egymást, ha nem tudják eldönteni, ki ért oda előbb. Na de ezen is túl kell esni. Van még rá kb. két hetem.

Majdnem nem mentem el, mert a keddi alkalom után, amikor Livivel voltunk, nem volt kedvem egyedül menni. Aztán arra gondoltam, hogy a társastánc és a falmászás kivételével eddig mindenhová egyedül jártam sportolni, és még sosem lett tőle semmi bajom, tehát most sem lesz. Így aztán összekaptam magam, elballagtam az órára, és tök jó volt. Még ma is azt mondogatta Jani, hogy kímélő programon vagyunk, mert nyár utáni első hét, és nem akar senkit összetörni. Én a magam részéről azért nagyon várom a jövő hetet, mert erősen bízom benne, hogy a durvulás, amitől nagyon óv minket, az a hasizom. Hú, annyira szeretnék már egy kis hasizmos durvulást... Komolyan. Dórinál az egyik kedvenc rsézem volt. Mivel a tréning szó szerint ugyanaz, mint Dórinál, nagyon bízom benne, hogy talán lesz hasizom is, mint Dórinál. Szurk, szurk. Egyébként ma be kellett látnom, hogy tudja ő, miről beszél, amikor félti az emberkéket a sérülésektől a nyári szünet után. Már nem is emlékszem, mit kellett csinálni, de akkorák...

  Ilyen. Csak kicsit más a színe. Nagyon szép. Kényelmes, nagy, modern. Van benne mindenféle földi jó, ami eddig még egyetlen autónkban sem volt. Mindjárt mentünk is vele egy kört, a hangja is kellemes. Liza elsőre nem nagyon értette a dolgot, ő még mindig azt várta, hogy esetleg egyszer majd megint beülhet a Ponyba, így aztán elég határozottan kellett az új tütü felé orientálni, és elég sokáig, mire rájött, hogy mi a lényeg. Aztán bepattant (ez túlzás, beemeltem, mert olyan helyen parkolt Tomi, ahol nagyon messze van a kocsi aljától a talaj, és olyan nagyot egy ekkora testű kutya nem tud ugrani), és onnantól kezdve már meg is volt a lelki békéje. Látszott rajta. Na, gazdik, ha mindenki megvan, tőlem ezzel a járgánnyal is furikázhatunk, üsse kő! Kíváncsi vagyok, mennyi idő múlva fogja úgy felismerni, mint a Ponyt meg apu Skodáját. Most kicsit féltem a tütüt, de remélem, jó sokáig meglesz mindenféle gond nélkül. Hurrá :)

Ma induláskor épp azon gondolkodtam, hogy amint hazaérek, felhívom a bankot, és megosztom velük a véleményemet, mert megint eltelt több mint egy hét, amióta három napon belül érkezik a levelem tőlük. Erre mikor hazaértem, ott figyelt a levél a postaládában. Sőt. Rögtön kettő is. Mondjuk vannak benne gázos dolgok, pl. meg kell adnom háromféle titkos választ, amelyek többsége kb. kéthavonta változik. Nem baj, leküzdöm ezt az akadályt.

- Kétfelé szedtek minket, így egyik héten az egyik felének van órája, másik héten a másiknak. - Jó, de arra nem gondolnak, hogy így kevesebb idő jut megélni ugyanazt a témát? - Én a német szakon már csak egyetlen dolgot szeretnék megélni: hogy a kezembe adják a diplomámat.   Ezen már csak az segíthet, ha nagyon jól sikerül az irodalmi szeminárium meg a tangyak. És tudom, hogy rossz vagyok, de akkor is abban bízom, hogy esetleg csütörtökön 6. órában német órákat kell majd tartanom. Akkor saaajnos nem tudnék bejárni a tanításkísérő szemináriumra. De nagy kár is lenne érte... Bár egy óra múlva megtudom, tényleg annyira felesleges-e, mint amilyennek az elbeszélések alapján tűnik.