LizaGazdija

A mai napot arra szántuk, hogy elbúcsúzzunk a Vidámparktól. Persze nagyon reméljük, hogy végül mégsem zárják be, de úgy gondoltuk, hogy ha mégis megszűnik, ne úgy történjen ez, hogy nem voltunk ott még utoljára. A sor, ami a kasszánál fogadott minket, elég durva volt, és elég lassan is haladt: kb. háromnegyed órát álltunk, míg bejutottunk. Én diákjeggyel, Tomi szezonvégi kedvezménnyel, így kettőnknek összesen 8200 Ft volt a belépő. Bizony nem olcsó, de pont most néztem egy indexes videót a bécsi Práterről, ahol szintén van vidámpark, és ahol nem egységes belépő van, hanem játékonként kell fizetni 3-9 eurót. Egy felnőtt meg két gyerek másfél óra alatt költött el 100 eurót, ami kb. 30 ezer Ft. Akkor még mindig barátságosabb a mi Vidámparkunk ára. Háromnegyed kettőtől fél hatig voltunk ott, és elég sok mindent kipróbáltunk. Elsőként a polipra ültünk fel, bár Tomi nagyon nem akarta. Hát, elég érdekes élmény, kicsit féltem, na :) Utána bementünk az elvarázsolt kastélyba nosztalgiázn

A szombatot kineveztük kuponbeváltós napnak. Három kuponunk volt, amit október végéig fel kell használni, ebből kettőt váltottunk be most. Az egyik a margitszigeti kisvonatra szólt. A pesti hídfőtől besétáltunk a szökőkútig, ahonnan a kisvonat indul. Odafelé éppen arról beszélgettünk, milyen furcsa élmények értek, amíg pénteken 3 órát ültünk a két Andival az ELTE-n a harmadik emeleti aulában: négy ember jött oda hozzánk, ebből egy idióta volt (vagy szívott valamit), egy másik talán azt kérte, írjunk helyette szemináriumi dolgozatot (vagy nem, passz, nem nagyon értettem, mit mond), a másik kettő meg Biblia-ismereti órára invitált minket. Ez azért volt nekem fura, mert abban a kb. két évben, amikor még egyetemista voltam, és a szakunk már átköltözött a MUK-ra, elég sokat ültem ebben az aulában, és soha senki nem jött oda hozzám, szóval kicsit megrémültem, mi történt ezzel az egyetemmel. Szóval éppen ezt meséltem, amikor elment mellettünk egy pasi, felmutatott az égre, és a következőt k