Liza jelezte, hogy be szeretne menni a Bakátsra, így bementünk. Azt is jelezte, hogy fel szeretne menni, de nem mentünk, 9 környékén nem toppanunk be sehova. Cserébe felmehetett a templom elé, ahol nincs kint, hogy a kutya nem mehet a fűre, és megengedtem neki, hogy válogasson füvet. Nem talált megfelelőt, csak mohón végigszagolt egy jó darabot a parkból. Úgy látszik, nem úszom meg ennyivel, de fogalmam nincs, honnan akasztok neki egy parkot itt a város közepén, ahol jó fű nő. Végigmentünk azon az útvonalon, amin Liza lesérülése előtt napi 3 alkalommal jártunk, és csodaszépen bírta. Mondjuk jól kifullasztottam, mert úgy éreztem, hogy egy pasi követ minket, amitől szépen előjött az a kellemetlen, kb. 10 éves emlékem, hogy követnek, és bántani is akarnak, úgyhogy felvettem egy enyhe joggolásra hasonlító tempót, és alig vártam, hogy hazaérjünk. Liza gyönyörűen lépést tartott velem, bár láthatóan nem értette, mi a fene ütött belém, miért nem lehet andalogni, mint addig, és a körútra kiérve...