LizaGazdija

Sürgősen át kell vennem Szabó Magda könyveit az antikváriumtól, mert ha nem teszem, akkor elúsznak, pontosabban visszakerülnek a virtuális boltba, és akárki elhappolhatja őket az orrom elől. 6 napig tartogatják őket, szerintem nekem holnap lesz az ötödik. Nagyon el kéne menni, húúú, de nagyon. Majd megpróbálom bezsúfolni a holnapi napba, annak már úgyis mindegy :)

Azt nem is meséltem, hogy végül múlt szerdán eljutottam a gégészetre. Pedig az is vicces sztori volt. Üldögéltem kb. egy órát a folyosón, és Vil Lipatovot olvastam. Aztán behívtak, brutális módon kimosták a jobb fülemet, a bal fülemre meg azt mondták, tök tiszta. Erre megkérdeztem, miért van az, hogy a bal tök tiszta, a jobb meg utánmosásra szorul, amikor mindkettőt ugyanúgy ápolom. Erre azt mondta a doktornő, a jobb fülemben szűkebb a hallójáratom, a háziorvos viszont tévedett, mert a dobhártyámnak semmi baja. Ezzel ki is dobott. Néha azt hiszem, érdemes lenne SZTK helyett magánorvosokhoz járni egy kalap pénzért.

A fekvés nem nagyon jött össze ma sem. Felébredtem fél 9-kor, aztán onnantól kezdve már nem tudtam elaludni, inkább felkeltem. A Fairy Oakkal haladtam újabb 50 oldalt, mindez fél órámba került. Helyenként olyan a nyelvezete, mintha egy tízéves kislány írta volna. Ezt onnan tudom, hogy néha újraolvasom a tíz-tizenkét éves koromban alkotott irományaimat, és azok pont olyanok, mint ez a regény. Kezdtem már furán nézni magamra, miért is éreztem úgy, hogy az első kötet tökéletes magyarsággal íródott, illetve fordítódott, és miért élveztem annyira, ha ez meg ilyen döcögősen megy. Megtaláltam a választ: az első kötet után lecserélték a fordítót, illetve a fordítókat, merthogy ketten voltak. Na, ez hiba volt. De mindegy, szorgosan olvasom a történetet, meglátjuk, mi lesz a vége. Pár napja kísérletbe fogtam: meg tudok-e nézni egy saccra 25 perces részt a Simpson családból. Az eredmény teljes kudarc. Két-három percnél nem bírom tovább, nézhetetlen (számomra). Csak azt nem értem, hogyan bírtam a