LizaGazdija

Vállaltam, hogy minden könyvről írok, de legalábbis arról a tízről, amit felvettem a Könyvmolypárbaj keretében, úgyhogy most akkor írok róla, még ha nem is ehhez lenne kedvem elsősorban. K. Anditól kaptam tavaly karácsonyra, és idáig húzódott az olvasás elkezdése, aminek részben az az oka, hogy a borító alapján azt hittem, karácsonyi történet. Ha már a borítónál tartunk, engem kicsit zavar a rózsaszín uralkodása, bár ahány helyen néztem, mindenhol "chick lit" a besorolása, szóval valahol érthető. Az írónő nagyon szereti a kutyákat, amint az a könyvből is kitalálható, de főleg Violetért rajong. Itt láthatók ők ketten: A történet három nő életét követi néhány hónapon át. A főszereplő Rachel, aki egy eléggé tehetős londoni nő, lassan betölti a negyvenet, de se férje, se gyereke, ami miatt az anyja piszkálja is eleget. Aztán egy napon meghal az anyja testvére, és Rachel örökli a házát, valamint a házhoz tartozó kutyamenhelyt, és bónuszként egy saját, külön bejáratú kutyát is, ped...

Ha egy mód van rá, ne kerüljetek intenzív osztályra! Csak mert rettenetes. Látogatóként is. Azt nagyon erősen próbálom nem elképzelni, milyen lehet betegként. A lényeg azért az, hogy Mama egy kicsit jobban van, folyamatosan kommunikál, bár nem érteni, mit mond, mert a lélegeztetőgéptől nem tud hangot kiadni. Szerintem örült, hogy meglátogattuk, Katának főleg, és még nevetett is, kétszer is. Nagyon remélem, hogy hamarosan visszakerül az osztályra, bár az a gyanúm, hogy az sem sokkal barátságosabb. De ennyire talán nem is szörnyű. UPDATE: Éjjel jobban lett, ezért ma már azt fontolgatják, hogy elkezdik a "leszoktatását" a lélegeztetőgépről, és a héten visszamehet az osztályra. Remélem, meglesz Mamának legalább az a 100 év, amit régebben emlegetett, hogy nagyon szeretné.