Érdekes élmény,
hogy emberek félnek attól a kutyától, akit én sétáltatok. Ugyebár Lizától csak a nagyon gyenge idegzetű emberek estek kétségbe, és valljuk be, nem is volt rajta semmi ijesztő. (Mert egy kutyatündérlány volt, azért.) Ehhez képest Marcitól félnek. Szinte mindenki, aki kutyát sétáltat. Az is, aki minikutyát, meg az is, aki nála nagyobb kutyát. Az egész kb. 45 perces séta alatt egyetlen ember nem akadt, aki odaengedte volna hozzá a kutyáját, pedig szerencsétlen az agresszivitás legkisebb jelét sem mutatta, sőt volt, akire tojt, meg volt, aki felé érdeklődéssel fordult. Egészen megsajnáltam csórikámat. A legröhejesebb az a babakocsit toló nagymama volt, aki velünk szemben sétált az utcán, és mikor meglátta Marcit, fejhangon visítva hívta vissza a westijét, akit egyébként póráz nélkül sétáltatott. De komolyan mondom, úgy visított, mint akit ölnek. Miközben Marci pórázon volt, nem próbált rárontani a kiskutyára, és a kiskutya érdeklődve közeledett felé. A végén átmentem a túloldalra, de a nő ...