LizaGazdija

Leadtam a fordítást. Most aztán tövig rághatom a körmöm, hogy augusztus végén, amikor a szerkesztő megjön a szabadságról, mit fog szólni hozzá. És hogy kapok-e új könyvet. (Szeretnék!)

lakunk itt. Már 3 éve. Nem semmi.

A kedd a sorozatok estéje nekem. Először Castle, aztán egy óra szünet, aztán Döglött akták. És ma mindkét sorozatomban Nicholle Tom az egyik vendégszereplő, akit a Beethovenben láttam először, és ott nagyon tetszett.

Ez volt az első regényem Balzactól. Majd meglátom, lesz-e több is, de annyira azért nem volt ez jó, hogy azonnal rohanjak az antikváriumba a következőért. Ez is két és fél hétig tartott, eléggé szenvedtem vele néhol. Ez egy tanmese arról, hogy a pénz nem boldogít, és a sorsát senki sem kerülheti el. Dióhéjban erről szól. 1911-ben jelent meg magyarul ez a könyv, ennek megfelelően jó régies a nyelvezete. Ezt nagyon élveztem. Nagyon izgalmas látni, mennyire másként fejezték ki magukat akkoriban, mennyire máshogy írtak. Pl. a kettős mássalhangzók esetében nem alkalmazták az egyszerűsítő írásmódot, így kerülhettek be olyanok a könyvbe, hogy "amelylyel" meg "amenynyiben". Aztán nagyon tetszett a humor. A legtöbb jó mondás még viszonylag az elején található, amikor a főhős meg néhány barátja részegen filozofál az élet nagy dolgairól - kifejezetten szellemeseket mondanak. Tetszik a tanulság is, bár szokás szerint nem értem az epilógust. Jó, régen volt már ilyen, de régen ne