LizaGazdija

Az átváltozás

Hétfőn bementem a Corvinba, és végigjártam a ruhaboltokat. Gondoltam, hátha találok valami jó kis nadrágot vagy szoknyát, de nem, csak jó kis felsőket találtam. (Meg 3000 Ft-ért egy csodaszép nyári ruhát, ami jól is állt, de nem vettem meg, mert combközépig ért, és az jóval túl van azon a bizonyos határon :( ) Ha már ott voltak ezek a szép felsők, fel is próbáltam őket. Állok a próbafülkében, kezemben az egyik felpróbálásra szánt blúz, amikor is megakad a szemem egy nagyon érdekes jelenségen: mindkét oldalon, a bordám alatt egy-egy tenyérnyi területen piros pöttyök vannak rajtam. Első reakcióm: "Ez meg mi a halál?" Közelebbről szemügyre véve sem kerültem közelebb a megoldáshoz, de az kiderült, hogy nem viszket, nem csíp, nem fáj, nem csinál semmit, csak piros. Beletörődtem, végül is rajtam kívül úgysem látja más, hogy kipöttyösödtem, akkor meg min izguljak. Ma reggel aztán megint megakadt a szemem a jelenségen: most már nem piros, viszont olyan a tapintása, mint egy néhány

"Vakargasd a hasam, vagy vigyél el sétálni, vagy valamit csináljál már! Legalább két perce nem velem foglalkozol!"

Komolyan sajnálom ezt a srácot. Eleve is elég csúnyán kattant, de attól, hogy nem tudja levágni a haját a fodrásza aznap, amikor kellene, mert éppen kómában van, a srác még csúnyábban bekattan. Tessék: Szóval Sheldon dobol. Én meg fuldokolva röhögök. Főleg a vége priceless: "I play bongos while walking down the stairs... Ohh... [Hatalmas esés] Never play bongos walking down the stairs." És ha már itt tartunk, ez meg talán a kedvenc jelenetem, ebben is Sheldon van, persze: Penny visszakopog. Amúgy nézzetek a Youtube-on Sheldon kopogásait összegyűjtő videókat! So much fun!

Mára az jutott, hogy Vonnegut bácsi képen röhög. De tényleg. Nézzétek: "Hehe." (Kurt Vonnegut: Börleszk)

Soha nem jártam fesztiválozni. Egyetlen alkalommal voltam a Szigeten, akkor is csak a 0. napi LGT-koncerten, és akkor sem tetszett a Sziget, mint olyan. A koncert igen, de az nem meglepő, az LGT-t szeretem. Erre idén, amikor 26 éves vagyok, annyira vágyom a fesztiválozásra, hogy belesajdul a szívem. De közben sejtem, hogy nem lenne nekem jó egy fesztiválon, mert nehezen viselem nagy koncentrációban a részegeket meg az ordítozást meg a port, és tessék, mégis fesztiválra szeretnék menni. Ha valaki ezt megmagyarázza nekem...