LizaGazdija

Még el sem meséltem, milyen zsúfolt napom volt. - 9-től angolt tartottam, ráadásul nem is itthon, ahogy azt már meséltem. - Hazaértem kb. 11-re, fordítottam egy órát, aztán ebédeltem, órát terveztem, majd mentem Budafokra tanítani. - Hazajöttem, már érkezett is a tanítvány, konkrétan együtt mentünk fel a kapuból, mert kicsit korábban jött. Mosdóba menni se volt időm. - Átmentem Brigihez, aki igen közel lakik hozzám, és késő estig beszélgettünk, meg melegszendvicseztünk (én is, aki sosem eszem 6 után), sőt teáztunk is. A csokizásra már nem tudott rávenni :) Nagyon jó volt. - Hazaértem, felhívtam anyuékat, és velük is beszélgettem. Így aztán 7-kor keltem, éjfélig folyamatosan csináltam valamit. De úgy szép az élet, ha zajlik. Ma meg végre volt alkalmam nyolc órát aludni, aztán fordítottam délelőtt, aztán jártam egyet, amikor már nem tudtam megülni a fenekemen, aztán gyorsan főztem, aztán fordítottam délután, aztán elmentem néhány könyvért az antikváriumba, aztán elmentem salsa ...

Közben arra gondolok, hogy valaki nagyon gyorsan megfilmesíthetné ezt a könyvet. Kellemes, romantikus limonádé. Kicsit nyál. De olyan jót tesz a lelkemnek. Addig is felveszem a terveim közé a Ha igaz volna című film újranézését: Ilyesmi ez a könyv is, amin most dolgozom.

végre a mellettem lévő lakásban is elkezdődött a fúrás és a kopácsolás. Basszus, olyan, mintha egy építkezés közepén próbálnék dolgozni, meg úgy egyáltalán, létezni. (Ugye, alattam két lakásban, velem szemben egy harmadikban rombolnak hónapok óta folyamatosan, és akkor még ez is.) Mi a fene ütött mindenkibe ebben a házban, hogy mind egyszerre robbantja szét a lakását?

Tegnap elhaladt mellettem az utcán egy óvodai csoport. Csupa miniatűr emberke, fiúk-lányok vegyesen. Azon lepődtem meg, amikor feltűnt, hogy a lányokon kizárólag rózsaszín és lila kabátot/sapkát/sálat/nadrágot/cipőt látok. Ez nekem olyan furcsa. Elgondolkodtam, vajon én is csupa rózsaszínben fogom-e járatni a lányomat, ha majd lesz. Remélem, hogy nem.

Nem lesz itt semmiféle siklóernyőzés. Én tudom, hogy ez nem wingsuit, meg nem Kínában kell repkedni sziklák között, hanem a Hármashatár-hegyen, de most ettől megijedtem, és mégsem akarok extrémkedni. Egészen kicsit sem. Maradok a földön.