LizaGazdija

Amikor múlt hétfőn kijöttem, még az indulás előtti utolsó pillanatokban összepakoltam a kis szaténzsákocskába a kedvenc fülbevalóimat, és betettem őket a hátizsákomba. Amikor megérkeztem ide, és kipakoltam, már nem volt meg a kis zsák. Nem tudom, mi történhetett vele, egyetlen logikus magyarázat, hogy a főpályaudvaron kiesett, amikor elővettem ugyanabból a zsebből a pénztárcámat, hogy vegyek hetijegyet. És tényleg nincs sehol, mindent áttúrtam, és az a legszomorúbb, hogy most már otthon is, tehát még az sincs, hogy nem tettem el, csak akartam. Nagyon elszomorít, mert nagyon szeretem a fülbevalóimat, több olyan is van közte, amit ajándékba kaptam, és egyáltalán, soha semmit nem hagyok el. Összességében olyan lehangolt lettem ma estére, hogy - bár nem szokásom shoppingolással bút felejteni - fogtam, és megvettem a kuponos oldalon hirdetett puzzle szőnyeget, amit fel lehet hajtani a kirakóssal együtt, és akkor nem kell mindig újrakezdeni, ha valamiért el kell raknom, így van rá esély, h

Tetszett a hely és az oktatási igazgató is (fiatal nő, barátságos, kedves, laza), én is tetszettem neki. Azt mondta, ha lenne csoport, most rögtön mondaná a részleteket, mikor és hova kell menni, de nincs. De ha lesz, szól. Nem mondom, hogy nagyon fel vagyok dobva, pedig azért ez komoly előrelépés az első felvonáshoz képest, amikor sehová sem hívtak, senkit sem érdekeltem, satöbbi, mert nem volt CELTA-m. Most ketten mondták, hogy ha lesz csoport, szólnak, egy helyről azt írták, még nézik a pályázatokat, és majd szólnak, ha úgy döntenek, behívnak interjúra, egy másikról meg azt, hogy nekik nincs nyelviskolájuk Bécsben, de vizsgára mehetek felügyelőnek, és küldenek majd erről infót, amikor aktuális lesz. Írtam annak az iskolának is, ahonnan a hazautazásom előtt kb. két nappal írták, hogy menjek dolgozni. Ők ugyan gyerekekkel foglalkoznak, ráadásul kicsi gyerekekkel (3-12 évesekkel), de úgy vagyok most már vele, hogy nem érdekel, csak legyen valami, aztán legfeljebb később átnyergelek

Péntek délutántól mostanáig net nélkül voltam, mert otthon olyan jól sikerül a szolgáltatóknak az átadás-átvétel (nem mi kértük, van és kész), hogy nincs se net, se telefon. Azért túléltem, meg voltak kisebb szünetek, pl. a túráról hazafelé, a buszon fogtam némi wifit, meg ma anyuéknál is. No de. A nettelenség miatt voltam tök néma, ezért nem írtam senkinek semmit, és mivel a nettelenség elmúlt, újra vagyok mindenhol, ahol szoktam lenni. És majd mesélek a hétvégéről meg a túráról is, sőt képek is lesznek. Nettelenül sokkal egyszerűbb időben feküdni, ez is tanulság. Most meg izgulok, meg mindjárt ágyba rakom magam, mert holnap (vagyis ma!) nagy nap lesz - interjúra megyek. Fú... Szurkoljatok nekem, jó? :)