Mindenféle gondolat

Van egy blog, ami most bezárt. A gazdája a kommentek miatt vonult vissza. Azt állítja, nem a negatív hozzászólásokkal van baja, pedig de. Nem tudja elviselni a negatív kritikát. Akármilyen óvatosan-kedvesen fogalmazzák is meg. Olyan fura ez. Pláne, hogy a kommentelési lehetőséget le lehet tiltani. Persze ő tudja, nekem mindegy. Amióta ráakadtam, olvastam, most meg majd nem olvasom.

 

Jövő pénteken kipróbálok még egy jazzt, mert nem férek a bőrömbe. Nem fogok átszokni oda, nem fogok a kedd-csütörtöki mellett járni rá, csak egyszer megnézem, mert kíváncsi vagyok. Valami nagyon ismert és elismert pasi tartja, és gyalog simán megközelíthető tőlünk, úgyhogy megközelítem. Csak el ne felejtsem.

 

Ma kb. annyi dolgom lett volna, hogy elmenjek a boltba meg a postára, és simán elfelejtettem mindkettőt. Én nem tudom, mi van velem, de ez kezd bosszantó lenni.

 

A tütü jól szuperál, átesett ma az eredetiség-vizsgálaton, szegény Pony meg holnap elköltözik valami fedett parkolóba havi többezerért, amit szerencsére egy hónapig a baleset okozójának biztosítója áll, és valsózínűleg nem fog egy hónapnál tovább ott dekkolni a kisautó. Elköltözik roncstelepre. Komolyan nagyon sajnálom szegényt. Tiszta szerencse, hogy nem vagyok már hétéves, mert akkor garantáltan lelkibeteg lennék, hogy szegény ott lesz egész nap egyedül, és hogy fájhat a sebe meg a lelke. De mivel már elmúltam hét, ilyen gondolatok nem aggasztanak. Csak szimplán sajnálom, hogy így végezte, szerettem ezt az autót.

 

Tegnap óriási szervezkedések árán sikerült hajat mosni. Még csak három napja készültem rá, nem vészes. Az a baj, hogy óriási tortúra az egész. Mire megmosom... Mire kiöblítem.... Ez a legbrutálisabb egyébként. És mire megszárad.... Éppen ezért csak úgy mosok hajat, hogy éjjel legyen ideje megszáradni, és többnyire még így is nyirkos hajjal kelek reggel. A hajszárító nem opció, mert bár Tomi még kapcsolatunk hajnalán a Gellért-hegyen egyszer kedvesen azt mondta: "Eléggé hajazol egy oroszlánra", hajszárítás után egyenesen összekeverhető vagyok egy oroszlánnal. Így marad az éjjel száradó haj.

 

Lesz moziünnep. Tavaly nem jutottunk el, bár már nem emlékszem, miért. Idén a Corvinban 500 forintért mérik a sima, 600-ért a 3D-s filmre szóló jegyet, úgyhogy kinéztem mindjárt két filmet is, ami amúgy érdekelne, de ha megnézhetjük olcsón, nem fizetünk érte 1400-at vagy mennyit. Van a Becstelen Brigantyk meg a Rágcsávók. Utóbbiért kicsit szégyellem magam, talán kicsit fura, hogy gyerekfilmeket akarok nézni moziban. De akkor is ez van. Már csak egy olyan gyerek kell, aki már kibír egy mozizást. Majd ő legitimálja ezt a fajta igényemet :D

 

Meghalt a világ legidősebb embere, Gertrude Baines, aki 1894-ben született, tehát 115 éves volt. Az apja a polgárháború előtt született, valószínűleg rabszolga volt. (Hogy az indexnek honnan jött az "1863-as polgárháború", azt nem tudom, de mindegy is.) Azt mondta tavaly a néni, amikor Obamára szavazott, és Obama elnök lett, hogy nem hitte, hogy a saját szemével fogja látni Amerika első fekete elnökét. Ez olyan szép. Én örülök, hogy megadatott ez neki, akkor is, ha most hallottam róla életemben másodszor. (Először akkor, amikor ő lett a világ legidősebb embere.)

 

Nem tudom, miért nézek BK-t. Annyira gagyi, igazán. És mégis megnézem, ha nem jön közbe más program. Előfordul, hogy felveszem, ha mégis akad valami más program. Nagyon kíváncsi leszek, mikor és hogyan fog kipurcanni ez a sorozat. Jó, életszerű élethelyzetek sosem voltak benne, de ami mostanában megy, az valami döbbenetesen messze van minden valóságalaptól. Én meg ilyeneket figyelek, hogy Kiss Ramóna (vagy Zsófi?) milyen érdekesen beszél (sokszor nem sikerül eltalálnia, hogy egy adott szóban szimpla vagy dupla a mássalhangzó, pl. "üdittő"), meg hogy milyen ízléstelen már gyászruhának olyan göncöt adni valakire, amiből jóformán csak a mellbimbója nem lóg ki. Lehet, hogy ez az agyrágóm. Hmm.

 

Napok óta koncentrálok rá, hogy meg kell mosni a kutya fogát. Vagy a fogkrémbe, vagy a fogkefébe botlom, de sosem egyszerre a kettőbe, és mire az egyik után felfedezem a másikat, elfelejtem, hol láttam az egyiket. De ma áttörést értem el: megint belebotlottam a fogkrémbe, és azonnal fel is kaptam, és jól látható helyre raktam le. Már csak a fogkefét kell megtalálni, és megsikálhatom a kiscsaj fogát, mert bódító a lehellete. Aztán egymás mellé teszem le az összetartozó dolgokat, és minden nap része lesz a fogápolás. Szegénynek most nagyon fáj a szája, nem is nagyon engedi, hogy hozzányúljak. Én tehetek róla. A napokban kétszer ütöttem szájon ajtóval (mindkétszer máshol kellett volna lennie, legalábbis fél másodperccel a fennforgás előtt még máshol volt), egyszer meg belerúgtam (azt hittem, elindul a liftbe, mint szokta, léptem egyet, ő meg csak állt, és így eltaláltam). Aki idős kutyával él, annak minden mozdulatára érdemes odafigyelnie, mert bár ezek a balesetek aprónak tűnnek, de szemmel láthatóan annál fájdalmasabbak. Na meg az se piskóta, amikor rááll a lábamra, és lehetőség szerint pont telitalppal nehezedik rá pont a begyulladt lábujjamra, de lehet, hogy neki azért a szája jobban fáj.