LizaGazdija

Tegnap lementem A Helyre ebédet venni. Nem a kedvenc srác volt kasszában, ő éppen beszélgetett egy kollégával, aztán elindult a konyha felé, de amikor meglátott, visszafordult és odajött hozzám. Megkérdezte, kapom-e már, amit kértem, mondtam, kapom, mégsem hagyott ott, hanem beszélgetést kezdeményezett. Egészen meghatódtam, amikor kiderült, hogy azért, mert szólni akart, hogy el fog menni A Helyről. Eléggé elszomorodtam ettől a hírtől, mert én nagyon szeretem ezt a srácot, mert kedves, értelmes, tisztelettudó, és egészen barátinak érzem a kapcsolatunkat. Azzal, hogy szólt nekem külön, hogy már nem sokáig dolgozik A Helyen, szerintem azt fejezte ki, hogy ő is így van ezzel. Megkérdeztem, mik a tervei, elmesélte, mondtam, ezek jó tervek, jó döntések, de sajnálom, hogy elmegy. Erre ő: "Biztos, hogy még fogunk találkozni. Ha más nem, megyek hozzád angolozni." Kész, elolvadtam. Aztán gyorsan rávágtam, hogy igen, jöjjön csak, tudja, hol lehet jelentkezni. De akkor is rossz lesz, ho

Kicsit becsavarodtam az ünnepek alatt, de úgy tűnik, megoldódott a dolog. Az a szerencse, hogy L. intelligens, ezért lehet vele értelmesen beszélgetni mindenféle dolgokról, és az eddigi konfliktusokat is sikerült veszekedés nélkül megbeszélni. Most is ez történt.

Néhány éve kaptam ezt a kötetet valamilyen ünnepre, de mivel nálam az újonnan kapott könyvek általában több év hosszú várólistára állnak fel, csak idén került sorra. Január 1-jén kezdtem, és az volt a terv, hogy minden nap olvasok belőle 5-10 oldalt – ezt még januárban elbuktam. De az év utolsó napjára azért befejeztem, és így elmondhatom, hogy Rónay születésének 100. évfordulóját egész évben Rónayval ünnepeltem. Mert megérdemli. Rónay Györgyöt műfordítói minőségében ismerem, gyerekkoromban az ő tolmácsolásában olvastam A kis herceget, a Pinokkiót és A sehány éves kislányt. De nemcsak műfordító volt, hanem egy rendkívül sokoldalú személyiség: író, költő, újságíró, kritikus, és ki tudja, még mi nem. Az Élet-mozaikkal kapcsolatos legerősebb benyomásom: ez a férfi olyan művelt, amilyen én sosem leszek, és ez frusztráló. Olyan írókat, költőket, zeneszerzőket, festőket ismer, akiknek én a nevét sem hallottam. Nem többségében, de azért bőséggel. Rengeteget olvas mindenféle nyelven, mert

Isten hozott újra itthon! Kenny Loggins - House at Pooh Corner (talán a legszebb hazaérős szám, amit ismerek)