LizaGazdija

Csütörtökön és péntek délelőtt Szekszárdon voltam egy konferencián. A téma az ifjúsági regény volt, és a Csodaceruza főszerkesztője kért fel, hogy adjak elő Dahl Matildájáról. Kicsit izgultam, mert ez még mindig csak a harmadik konferenciám volt, meg egyébként is mindenen izgulok, amin csak lehet. Mivel csütörtökön 9-kor kezdődött a program, a reggel 7-es busszal mentünk le hatan is, ami nekem negyed 6-os kelést jelentett. Brutális volt, abszolút nem vagyok ehhez hozzászokva. Már lefekvéskor látszott, hogy korai lesz az a kelés, amikor rátapostam a kutyára, majd rá is estem, miközben az ágy felé igyekeztem. A kutya türelmes jószág, meg sem nyikkant, csendben tűrte a sorsát. Bő öt órával később a reggelimmel (kukoricapehely sok tejjel) igyekeztem a szobába, amikor is láttam, hogy a kutya megint az útban fekszik, mondtam is magamban, hogy most kikerülöm, majd nagy elánnal átgyalogoltam rajta. Egy hangos loccs meg egy nyüssz jelezte, hogy mi történt, és azt hiszem, ezek után nem baj, ho

Miután végére értem a fordítás második és harmadik etapjának is, tehát gyakorlatilag készen van a könyv, viszonylag laza hosszú hétvégém volt. Jó, azért még a mindenféle változtatásokat, amik egyelőre a kinyomtatott változatban léteznek csak, be kell vinni a gépbe, de az reményeim szerint nem lesz 2-3 óránál több. Meg utána még egyszer elolvasom az egészet, az mondjuk 3 nap szerintem, aztán még anyu is elolvassa az egészet, és akkor lesz 100%-ig készen, de mondjuk, hogy most 95%-nál járok, és ennek nagyon örülök. Pénteken anyuval felmentünk a Várba. Kicsit csalódás volt, hiába szeretem nagyon a Mesterségek Ünnepét: minden évben ugyanazokat a dolgokat lehet látni, viszont a belépő egyre drágább. Mindegy, családi hagyomány, hogy felmegyünk, eddigi életemben egyetlen évben sem maradt ki, idén már 26. alkalommal voltam fent, első évben még kenguruban vitt anyu. Gyerekkoromban, amikor még évente volt valami újdonság is, előfordult, hogy kétszer mentünk, és anyu sokszor lesett el technikák