LizaGazdija

A tegnapi elég fura státuszvizsgálat lett. Nem mértek se súlyt, se hosszt, nem nézték meg a gyerek kutacsait, egyáltalán semmiféle pillantást nem vetettek rá. Megkapta a szopogatós oltást (rota elleni, jó nyűgös is lett szegénykém), aztán mehettünk dolgunkra. Na jó, még mondta a doki, hogy már adhatunk a gyereknek zöldséget meg húst, ami azért durva, mert bár 4 hónapos, de 2 hónaposnak számít, és ha nem kapja azt a két szert, ami végül is bevált a hasfájásra, akkor visítva szenved esténként, szóval nem hinném, hogy pont a hozzátáplálás hiányzik neki. Egyébként is azt ajánlja a WHO, hogy 6 hónapos korig csak anyatejet kapjon a baba, ha lehet, így meg még furább lenne korrigált 2 hónaposan kezdeni. Igazából egy kérdésre volt időnk, én azt választottam, hogy mik azok a pattanásszerű pöttyök Flóra arcán, amire az orvos meg sem nézte, mire gondolok, csak a számítógépe mellől válaszolta, hogy akármi is lehet, a babák bőre nagyon érzékeny, és biztos, hogy semmi komoly. Jó, hát szerintem is te...

Látom az egyik csoportban a hirdetést, kiadó egy lakás. A végén a következő megjegyzés olvasható: "A tulaj osztrák és nagyon szeriózus." Rájöttem persze, hogy ez azt jelenti, komoly, aztán még azt is kigugliztam, hogy tényleg létező szó, csak én nem ismertem eddig, de hogy mennyire felbosszantott... Már a társkereső ügyfélszolgálatán is marhára idegesített a németek és osztrákok azon szokása, hogy állandóan a "komoly" melléknévvel jellemzik magukat, és ez később sem múlt el. Amikor a Nagyi bátyja mondta az unokaöcsémnek (magyarul) gyerekkorunkban, hogy ő már egy komoly fiatalember, az nem volt idegesítő, hanem vicces volt, mert félig-meddig annak is szánták. De ez? Ha akarnék is költözni, és bejött volna a lakás, ez az egy odabiggyesztett "szeriózus" nagyon elgondolkodtatott volna. Eddigi tapasztalatom alapján, ha valaki "szeriózus", akkor valójában egy végtelenül beképzelt, kibírhatatlan puffancs. Szegény seriös, biztos sosem hitte volna, hogy...