LizaGazdija

Szabó Magda írta 1969-ben, én meg ma elkezdtem olvasni. Pikk-pakk eljutottam a feléhez. A legeleje teljesen érthetetlen összevisszaság, mert szándékosan csak úgy bedobál egy tucat nevet, és azt sem tudod, ki gyerek, ki felnőtt, ki él még, ki halt meg, ki kinek kicsodája, ki honnan ismeri a másikat, stb. Aztán a második fejezetben rendeződnek a viszonyok, mindenkiről szépen kiderül, kicsoda ő, miért fontos. Szabó Magda jó szokásához híven ez sem lett egy vidám történet, viszont szintén Szabó Magda jó szokásához híven nagyon olvasmányos, izgalmas, vagy ahogy könyvismertetőkben szokták írni, lebilincselő. Csak azt nem értem, miért nem készült még belőle film. Ennél jobb alapanyag nem kell. Meg kell kérni Koltayt, rendezzen belőle valamit, és legalább olyan lenne a végeredmény, mint az Este. Remélem, egyszer valaki meglépi ezt.

Ez egy anyu varrta táska: Ez ugyanaz, csak kinyitva, és akkor látszik, hogy van rajta egy madár: Ő meg egy délelőtti pihenőjét a létra alatt töltő Liza: A szobában található manó (by Gabi): Ugyanott tündér (by Gabi): Még egy tündér (by Gabi): Ez pedig egy 1989-es naptár fából, az egyik kedvenc díszem (by Gabi): (Minden hónaphoz külön kis kép tartozik, ezek mindegyike falapocskára van festve, majd a lapocska külön felragasztva a naptárra. Középen pedig vízszintesen a sorok elején a hónap jelölése, mögötte a napok számai.) Boszorkány a Mesterségek Ünnepéről: Ez a hűtőnk: Ez meg rajta a legújabb mágnes, szintén a Mesterségek Ünnepéről: Ez pedig az ajtót díszíti, belőle lett a nyári ajtódísz, szintén a Mesterségek Ünnepéről: Aztán voltunk Lipóton. Lipóton vettünk nekem Sole típusú Túró Rudit (valami borzalmas). Ez sem történt volna meg, ha nincs rajta Buzz Lightyear és Woody: Nádas, stég, kacsa a háztól 20 méterre: Meg mi is ott voltunk: Ez egy öböl elköthető csónakkal (csak evező nem volt

ma kijöhetett a kórházból, anyuéknál van. Reméljük, nem kell már visszamennie, nem lesz már semmi baj.