LizaGazdija

Mivel most már biztos, hogy nagyban nőnek az esélyeim az álláskereséskor, ha van bejelentett lakcímem Bécsben, úgy döntöttem, mégsem az interjú előtti napon megyek ki először, hanem már most csütörtökön. Neki is álltam lakáshirdetésekre írogatni tegnap este. Ezt úgy csináltam, hogy elővettem a willhaben.at-ot, a bazar.at-ot meg a Facebookon a lakáskeresős csoportot, kiválogattam azokat a szobákat, amik tetszettek. Fő szempont volt, hogy legyen benne ágy, második szempont, hogy legyen íróasztal székkel, következő szempont, hogy legyen rajta ablak, és utolsó szempont így első nekifutásra, hogy hol van - igaz, Bécs legszélén lévő, erdőre néző szobára nem jelentkeztem, annyira azért nem mindegy, hol fogok lakni. Írtam vagy tizenöt-húsz szobára, szépen fel is jegyeztem mindegyiknek a linkjét és az ember nevét, hogy ha valaki válaszol, vissza tudjam keresni a hirdetést. Annyira jófejek ezek az emberek ott Bécsben, hogy vagy nyolc-tíz helyről vissza is írtak mára, olyanok is, akiknek már

Van egy spanyol pasi, Ruben, akit tavaly ismertem meg Máltán egy Couchsurfing-összejövetel alkalmával. Egy darabig tartottuk a kapcsolatot, voltunk egy-két festán más lányokkal, plusz egyszer strandoltunk is. Nem jött be, mert a 40 évéhez képest hihetetlenül gyerekes, valamint azzal végképp teljesen elásott minden reményt, amikor a strandolás alkalmával nekiállt izmozni, konkrétan fekvőtámaszokat nyomott, meg lezavart egy kisebb edzést. Van néhány dolog, amitől viszketek, ez például pont ilyen. Még a nyár folyamán megharagudott, amikor többedszer kértem, hogy ne bökdössön és ne csikizzen, és ha lehet, úgy általában ne nyúljon hozzám, mert idegesít, és mert nem szeretem, ha férfiak csak úgy fogdosnak. (Higgyétek el, falra mászásig idegesítő szokás, főleg akkor, ha ötpercenként előfordul, még akkor is, ha minden nővel csinálja - ezt láttam a szememmel, onnan tudom.) Így ért véget a kapcsolattartás/barátkozás, vagy minek is nevezzem. Ruben szeptemberben haza is ment, aztán januárban vis