LizaGazdija

Amit gyerekektől és fiataloktól távol töltenék, mondjuk itthon, fordítással. Mennyire jól jönne! Most pedig intenzív nyafogás következik, de egy kiadós alvás után majd biztos máshogy látom a helyzetet. Akit nem érdekel, nyugodtan lapozzon! Mert kivagyok. Egyre nehezebben viselek egészen kicsit stresszes helyzeteket is, egyre hamarabb veszítem el a türelmemet, ami mondjuk kívülről nem látszik, mert nem kezdek hisztizni, kiabálni, csapkodni, nekem viszont nagyon kellemetlen átélni. (Mondjuk attól eléggé felszökött a vérnyomásom, hogy a tíz perc szünetről egy csapat diák húsz perc elteltével ért vissza, és mikor mondtam nekik, hogy a tíz perc az bizony nem húsz, és hogy gondolták, akkor azt mondták, nagy volt a sor a kb. öt percre lévő boltban. Már egyszer megbeszéltük másfél hónapja, hogy a tíz perces szünet nem elég arra, hogy elmenjenek abba a boltba, de úgy tűnik, nem értették meg. 20 éves emberekről beszélünk.) Az is fáraszt, hogy úgy érzem magam, mint egy elcseszett papagáj, hog...

Hátha kicsit megnyugszom. Nőnapi ajándék aputól Lelazult Marci. Ebben a pózban feküdt fél órát. Lelazult Marci 2. Majd további negyed órát így. Nem aludt, nyitott szemmel relaxált, de annyira, hogy még a séta emlegetésére sem akaródzott neki felállni.

Azt nem mesélném el, milyen volt a délelőttöm a suliban, csak annyit árulok el, hogy egy ponton kedvem lett volna sírva kiabálni, hogy haza akarok menni, és már jöhetne az a tavaszi szünet mind az öt napjával, mielőtt becsavarodom. Azt viszont elmesélem, mi történt este, amikor már egészen normalizálódott a pulzusom a sok jó élménytől (finom gombapörkölt finom nokedlivel, finom, bár ronda kókusztekercs, finom joghurt, lelazult Marci, akiről mindjárt képet is mutatok, vállalati csoport, koreai kislányok órája). Békésen sétálgattunk este 8-kor a Nehruban Marcival, amikor is megszólalt a telefonom. Néztem, ki az, láttam, hogy egy el nem mentett telefonszám. Gyorsan felvettem, jött is angolul a "Hello, hello", olyan kiejtéssel, hogy rögtön rájöttem, egy koreai anyukával beszélek. Először azt hittem, újabb család hív, hogy tanítsam a gyereküket, aztán mikor bemutatkozott a nő, és rájöttem, hogy ő az angolul nem tudó gyerekek angolul nem tudó anyukája, egy pillanatra azt gondolta...