Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március 11, 2013

Kéne vagy egy év szabadság

Amit gyerekektől és fiataloktól távol töltenék, mondjuk itthon, fordítással. Mennyire jól jönne! Most pedig intenzív nyafogás következik, de egy kiadós alvás után majd biztos máshogy látom a helyzetet. Akit nem érdekel, nyugodtan lapozzon! Mert kivagyok. Egyre nehezebben viselek egészen kicsit stresszes helyzeteket is, egyre hamarabb veszítem el a türelmemet, ami mondjuk kívülről nem látszik, mert nem kezdek hisztizni, kiabálni, csapkodni, nekem viszont nagyon kellemetlen átélni. (Mondjuk attól eléggé felszökött a vérnyomásom, hogy a tíz perc szünetről egy csapat diák húsz perc elteltével ért vissza, és mikor mondtam nekik, hogy a tíz perc az bizony nem húsz, és hogy gondolták, akkor azt mondták, nagy volt a sor a kb. öt percre lévő boltban. Már egyszer megbeszéltük másfél hónapja, hogy a tíz perces szünet nem elég arra, hogy elmenjenek abba a boltba, de úgy tűnik, nem értették meg. 20 éves emberekről beszélünk.) Az is fáraszt, hogy úgy érzem magam, mint egy elcseszett papagáj, hog

Jó dolgok

Kép
Hátha kicsit megnyugszom. Nőnapi ajándék aputól Lelazult Marci. Ebben a pózban feküdt fél órát. Lelazult Marci 2. Majd további negyed órát így. Nem aludt, nyitott szemmel relaxált, de annyira, hogy még a séta emlegetésére sem akaródzott neki felállni.

Idegbaj

Azt nem mesélném el, milyen volt a délelőttöm a suliban, csak annyit árulok el, hogy egy ponton kedvem lett volna sírva kiabálni, hogy haza akarok menni, és már jöhetne az a tavaszi szünet mind az öt napjával, mielőtt becsavarodom. Azt viszont elmesélem, mi történt este, amikor már egészen normalizálódott a pulzusom a sok jó élménytől (finom gombapörkölt finom nokedlivel, finom, bár ronda kókusztekercs, finom joghurt, lelazult Marci, akiről mindjárt képet is mutatok, vállalati csoport, koreai kislányok órája). Békésen sétálgattunk este 8-kor a Nehruban Marcival, amikor is megszólalt a telefonom. Néztem, ki az, láttam, hogy egy el nem mentett telefonszám. Gyorsan felvettem, jött is angolul a "Hello, hello", olyan kiejtéssel, hogy rögtön rájöttem, egy koreai anyukával beszélek. Először azt hittem, újabb család hív, hogy tanítsam a gyereküket, aztán mikor bemutatkozott a nő, és rájöttem, hogy ő az angolul nem tudó gyerekek angolul nem tudó anyukája, egy pillanatra azt gondolta