LizaGazdija

Beszélgetünk, ha akarom. Reagálok, ha akarok. Látsz, ha akarom. Függök, ha akarok.

elolvasva, kijegyzetelve. Most rendrakás, aztán egy angol, aztán még egy angol, 6 körül hazaérek, és akkor jön Klaudy Kinga a maga 196 oldalával. Ebből az első 96 lesz nehéz, mert az száraz elmélet, de utána jön a jó rész az átváltási műveletekkel. Lassan választani is kéne közülük, de az olyan nehéz...

Reggel tanítás, aztán haza, jött Livi, beszélgettünk egy csomót, aztán ebédeltünk, végül felköszöntöttük a szülinapja alkalmából (ami elég régen volt), és örült, ettől meg én örültem VOLNA, ha nem izélődik el a kedvem két perccel ebéd előtt, na de mindegy, örülök utólag :) Aztán pánikoltam egy sort a doktoris könyvek miatt, majd Tomi a monszunra való tekintettel elvitt a rendelőbe, ahol nem ahhoz a bácsihoz mentem be, akihez szoktam, mert a másik sokkal gyorsabban haladt. Ez az idegen bácsi azt mondta, legközelebb szűrünk rákot is, aminek nem örülök, hagyjon engem békén. Persze nem szeretnék rákban meghalni, ezért kénytelen leszek előbb-utóbb rávenni magam. Az egész orvososdi nem tartott tíz percig se, úgyhogy Tomira még várni kellett. Várakozás közben meg aztán a kocsiban befejeztem az Állatfarmot, és megígértem magamnak, hogy ebben a hónapban már nem olvasok szépirodalmat, utazás közben sem. (Ennek nem tudom, mi az értelme, de valahogy így tűnik korrektnek magammal szemben.) Még mind...

bíztam benne, hogy az Állatfarmnak jó vége lesz. Aztán rájöttem, hogy nem lehet jó vége, mivel a valóságról szól. Az egész történet nagyon ironikus, de a legironikusabb mégis a legvége, az utolsó mondat. Nagyon tetszett, és ha legközelebb megengedhetem magamnak, hogy szépirodalmat olvassak (ez elvileg június 1.), akkor jön az 1984. De most megyek, és nekivágok a doktoris szakirodalomnak, mert már csak 2 és fél hetem van 6 szakkönyvre, két folyóirat átnyálazására, na meg 10 szépirodalmi kötetre. Ebből 5 eredeti, 5 meg az eredeti fordítása - gondoltam, nem árthat, ha valami általános benyomásom van a fordítások minőségéről már akkor, amikor odamegyek a felvételire.