LizaGazdija

1. Voltam vizsgázni mindenféle tárgyakból, és mindenre ötöst kaptam. Már csak egy fordítás és egy tanulmány kéne január végéig, hurrá! 2. Visszavittük a fenyőfát az Oázisba. Szó nélkül visszavették, tehát a fa túlélte a kalandot, hurrá! 3. Marci átjött meglátogatni, és egészen holnapig itt marad, és kezdetben örült nekem, aztán elfáradt, és most alszik. Hurrá! (A látogatásra és a holnapig maradásra meg az örülésre.)

Bizony. Az éj leple alatt. És ilyenből több is volt. Amúgy miközben néztem, ahogy elviszik a karácsonyi hangulatot, nagyon kellett küzdenem, hogy ne telepedjen rám a karácsony utáni depi, ami minden évben elkap, és eddig nagyon büszke voltam magamra, mert bár általában december 26-án már megérkezik, és akár két hétig is eltart, idén elkerült. Végül is azt hiszem, sikerül végleg távol tartani, mert még a karácsonyfa leszedése és a karácsonyi díszek elpakolása közben sem sírtam, csak kicsit sírhatnékom volt. De mondogattam magamnak bőszen, hogy már csak 11 hónap, és megint kirakhatom a díszeket, aztán nemsokára megint díszíthetem a fát. Ez segített. Miért szeretem ennyire a karácsonyt? A leszedés előtt még lefényképeztem a fát. Minden irányból. Így képen annyira nem szép, de nekem nagyon tetszett, és jólesett ránézni az elmúlt két hét minden napján. És a családi hagyományhoz igazodva ez a fa is ferde volt. Pedig ezt nem is kellett fatalpba fabrikálni. Ez már az ültetésk