LizaGazdija

Most meg üldögélek itt, és várom a csodát. Az van ugyanis, hogy ha az ember normális időpontban akar hazafelé utazni, akkor nem elég egy-két nappal előtte döntésre jutni, mert akkor már csak reggel 6-ra meg 7-re van jegy. Meg este 6-ra, oké, ami nem olyan rossz, de én 4-től 7-ig tanítok, és az igazából mindegy, hogy Pesten vagy Bécsben, csak laptop és net előtt kell lennem hozzá. Szóval vagy hazaérek addigra, vagy utána indulok. Na most én megbeszéltem egy pasival a BlaBlaCaron, hogy hazavisz, aztán a kényelmes buszozás után akartam írni neki, hogy megyek inkább busszal, mert egyébként is elszúrtam a számolást, és vele nem érek vissza 4-re. Végül is felhívtam, mondta, hogy dél és 1 között van Pesten, 4-re röhögve Bécsbe érünk, és még bőrönd is befér a kocsijába, és majd reggel 8-9 körül hív, ha már látja, hogy mikor ér Pestre pontosan. Oké. Nem hívott. Én negyed 11-kor csörgettem, nem vette fel. 3/4 11-kor foglalt volt. Fél 12-kor felvette, és közölte, hogy én írtam neki a BlaBlaCa

Pénteken jártam a Tescóban, vettem pár dolgot, ami itthon jobban megéri, pl. húst, na meg trappistát, mert nagyon szeretem, de kint nincs, és a jövő hétre tervezett rakott zöldbab tetejére az a legjobb. Aztán vettem ajándékot a szombati házavatóra, meg találtam tökös sütőformát :) Nagyon cuki, fogom használni október végén. A magassarkúmban jöttem haza, amit Máltán vettem tavaly Halloween (és ősz) alkalmából. Akkor már vagy négy hónapja nem volt magassarkú a lábamon, sőt nem is vittem ki magammal egyet se, és - bármilyen hülyén hangzik - nem emlékeztem, mekkora az a sarok, ami még kényelmes nekem. Sétáltam a cipőben az üzletben, persze, de olyan rövid idő alatt nem derült ki, hogy ebben a cipőben bizony nem tudok hosszú távon gyalogolni. Nagyon csini, "csinizni" lehet benne egy-két órát, de hogy én ebben császkáljak majdnem öt órát Pesten... És hát megtettem. Úgyhogy amikor a Corvinban a CCC elé értem, már marhára fájt a talpam és a térdem (amit annyira féltek, mert eleve n

Szabó T. Anna egyik posztja jelent meg a hírfolyamomban, mert egy ismerősöm lájkolta. (Remélem, most nem járok úgy, mint múltkor a videóval, és ti is fogjátok látni.) A falvédő bennem is emlékeket ébresztett, illetve, ahogy gyönyörűen megfogalmazta az egyik hozzászóló, az én emlékezetem is őriz egy falvédőt. Nem hímzettet, az igaz. Mamánál volt, Hortobágyon, a mellett az ágy mellett, amelyikben én szoktam aludni. Emlékszem, Mama úgy aludt el, hogy ment a tévé, és valamikor az éjszaka közepén szokott felébredni, hogy kikapcsolja. Én mindig Mama szobájában aludtam, a végénél volt összetolva az ágyunk. Mivel én nem tudok aludni a tévé villogásától, és már gyerekkoromban sem tudtam (hangja nem volt, pont azért, hogy minél kevésbé zavarjon), azt szoktam csinálni, hogy amikor már nem tudtam többet olvasni a könyvemből (az esti olvasás jó szokás!), a fal felé fordultam, és elalvás előtt a tévé fényénél a falvédőt nézegettem, meg követtem az ujjammal a mintát. Most arra jöttem rá, hogy már ne